Dombtető

-Nem terveztem hogy meg kellene hogy mentselek bár egyszer majd sort keríthetünk rá mert végül is ki tudja mit hoz a jövő. Nem felejtettem el hogy angyal vagy szóval még lehet hogy neked kell majd engem megmentened.
Mondtam neki miközben arra készültem hogy visszatérünk az emberek világába és már elkezdtem a sisakom és a szájelkötőmet is felvenni. Tudtam hogy nem szereti ha ezt viselem de csak is akkor veszem le ha kettesben leszünk máskor nem szándékozom. Majd amikor megfogta a kezem már tudtam hogy visszatérünk az emberekhez és egy dombtetőn találtam magunkat. A dombtető ismerős volt jártam már erre persze sok domb van a világon de ez ismerős volt mert már jártam itt de nem jutott eszembe a hely neve csak akkor amikor Issle kimondja hogy hol is vagyunk.
-Igen jártam már itt a vándorlásom során. Ez a hely mindig is tetszett hogy itt örökké a béke honol és az emberek inkább csak védekeznek minthogy támadjanak.
Mondtam neki miközben a városban gyönyörködtem és közben egy kicsit meglepett hogy átkarol és egyből oda is pillantottam de a pillantásomat egyből megpróbáltam elkapni mintha már hozzászoktam volna az ilyesmihez. Az igazság az hogy egyáltalán nem és szokatlan volt ez nekem annyira hogy el is akartam először kapni a kezemet. Nem értem hogy miért kellet ezt mivel biztos sok fura szerzet megfordult itt szóval minket se néztek volna ki ha nem így jövünk ide.
-Hát szó mi szó kimerített ez az ide oda ugrálás.
Mondtam miközben egyfolytában csak mellette mentem és csendben voltam mivel nem akartam semmibe se belebonyolódni. Igyekeztem ahhoz az énemhez visszatérni aki azelőtt voltam mielőtt megismertem volna Iumit. Persze csak azért mert mások is voltak a környéken és nem akartam hogy valaki is akár megismerjen vagy hasonlók. Amikor itt jártam némának hittek és igyekszem ehhez visszatérni. Miközben pedig Issle az atyával beszélget én kettőjük mögött haladok az ő tempójukban de mindig egy lépéssel lemaradva. Közben figyelmesen hallgatva őket miközben egy dolog megragadta a figyelmem. A tűzlények... Ezeket talán elintézhetem nekik némi haszonnal de ekkor beugrott hogy társam is van már. Szóval ezt meg kell hogy beszéljem Isslével is aki nagy valószínűséggel nem akar majd fizetséget elfogadni a város lakóitól szóval ki kell találnom valamit. Mivel egy angyalnak semmit nem jelent az arany vagy is nem sokat de nekünk muszáj hogy többet jelentsen de én lennék a legboldogabb ha nem kellene semmit sem jelentenie. Közben pedig követtem Isslét mikor szólt nekem hogy jöjjek után és mikor senki nem volt a közelben akkor kezdtem csak halkan beszélni.
-Itt vagyok de majd meg kellene beszélnünk pár dolgot...

Követtem a szobába, de arra nem készülhettem fel ami elém tárult. Ilyen kényelemben még sosem tengettem a napjaimat, mondjuk szükségem sem volt rá sosem, én jobban szerettem a vadont vagy a kis falusi fogadókat. Nem utolsó sorban pedig az ilyen helyeket nem engedhettem meg magamnak, de nem is akartam. Közben már fel is értünk és ki is töltöttek nekem egy pohár bort. Sosem szerettem az alkoholt, mivel rontották a képességeim akár egy pohár bor is. Nemes gesztus volt a részéről de megfogtam a kupámat és visszaöntöttem a tartalmát a boros kancsóba.
-Nem szeretek inni és ez még nem az ünneplés ideje... A figyelmem sem lankadhat, ha a tűzlények fenyegetése valós.
Mondtam megmagyarázva a dolgot, amit reméltem nem vesz sértőnek miközben ledobtam a sisakom és a szájelkötőmet az asztalra és helyet foglaltam a széken, miközben kivettem egy almát a gyümölcsök közül. Amit méregettem egy ideig majd elkezdtem lassan megenni.
-Nem egészen a tűzlények zavarnak... Nekünk vadászoknak van egy eskünk amit a barátok tesznek egymásnak. Ez pedig így hangzik: A barátunk bűnét nem vágjuk a képébe, és tudni kell megbocsátani, nem csak kötelességből megmenteni. Ha pedig beszél hozzád, a szemébe nézel, hogy megígérd, többé nem hagyod el. Ha szégyelli a múltját, te nem hozod szégyenbe, ha ő nem adja el a barátságát, te sem árulod el az övét. Ha legörnyednek a vállai, nem háborgatod. Ha igaz barátra lelsz az életben, mindent megteszel, hogy kiérdemeld. Ha egyszer kinyújtja feléd a jobb kezét, azt a kezet többé nem engeded el.
Mondtam neki miközben végeztem az almával. Majd egy kicsit néztem őt mit szól ő mindehhez.
-Én ehhez fogom tartani magamat neked nem muszáj, mivel nem vagy vadász de ha gondolod te is megfogadhatod...
Majd kicsit elterelődött a gondolatom a kérdését illetően. Valóban érdekeltek  a tűzszörnyek mert ez volt a hivatásom és nem térhettem ki előle akárhogyan is a véremben volt ez.
-A szolgálatomat akarom teljesíteni ezeknek az embereknek... Mert így vagy úgy valamennyien szolgálunk, és ha kivívjuk, hogy igaz szívvel véshessék fel a sírkövünkre, hogy ezt hűséggel tettük, akkor mást már nem is kell hozzátenniük. Mert tudom hogy ezzel mindenkinek szolgálok itt... De mit szólnál hozzá hogyha levadásznánk azokat a szörnyeket? Talán még egy kis fizetséget is kapunk de nem ez amiért teszem ezt...

Örültem neki, hogy nem sértődött meg azon, hogy visszautasítottam a bort. Ha legyőztük azokat a szörnyeket, akkor majd annyi bort iszok vele, amennyit csak tudok. Közben néztem őt és amikor elkezdte nekem letenni a fogadalmat, meglepődtem mert valahogy nem számítottam erre. Plusz kicsit a sajátos módját is belerakta ami mondjuk nem nagyon zavart, elvégre az idők változnak és nyugodtan beleteheti a saját részét, elvégre ettől majd személyessé válik a számára.
-Nos ennek örülök, hogy letetted ezt a fogadalma te is...
Mondtam neki miközben továbbra a széken ültem és néztem őt. Rágódhattam volna sokan még azon, hogy miért szegődött el mellém, de már nem is nagyon érdekelt. Örültem annak, hogy velem tart talán még az elején szokatlan lesz valaki társasága de nem is nagy gond. Ami kizökkentett a gondolatmenetemből, arra nem nagyon tudtam felkészülni. Meglepett-e az, hogy levetkőzött előttem? Most őszintén, kit nem lepett volna meg. De azt mondják Ha az egy nő felfedi a testét, fölnyitja egyben bizalmának ládikóját is. De most nem teljesen ez járt az eszemben, miközben azért végig szemmel követtem ahogy belép a fürdőbe. Nem tudtam sokat kezdeni a helyzettel, ebből semmilyen elmés megjegyzés vagy hasonlók nem menekítenek ki.
-Nos remélem jó meleg a víz... De még ne nagyon lazulj el elvégre még vár ránk egy feladat.
Nem tudtam mit mondani, olyan voltam mint egy kisfiú aki csak összevissza hebegett habogott.

Egyszerűen nem voltak szavak, amelyek kifejezték volna azt, hogy mit is éreztem ebben a pillanatban. Gyönyör, talán ez volt a legjobb szó arra amit éreztem, de még ez sem fedte le mindazt amit éreztem. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Még csak alig ismerkedtünk meg de már is  ilyen közel kerülne hozzám? Másrészt pedig azt sem kellene elfelejtenem, hogy ott van a kísértés is ami motoszkál bennem, hogy menjek bele de nem igazán akartam. Nekem ez még valahogy túl korai volt. Elvégre tudtam, hogy mit is kellene most tennem de ennek valahogy ellent kellene állnom, na de hogyan?
-Tudom, hogy mindig van idő de nekem nem gyakran adatik meg ez. De talán most kivételt tehetnék.
Közben mintha nem is én lettem volna, mert úgy mondtam az utolsó mondatot, hogy azt nem is akartam. Közben pedig önkénytelenül is elkezdtem levetkőzni. Ekkor futott át az agyamon az a híres mondat, hogy Uram Isten mit is művelek én most?
-Ki mondta, hogy takargatnom kellene valamit? Szóval nem hinném, hogy be kellene dobnod a vízbe...
Mondtam neki miközben oda sem figyeltem arra, amit csinálok. Már régen elbűvölt ez a nézés, ahogy engem nézett a válla fölül. Közben pedig már a fürdőben ülve találtam magam Isslével szemtől szemben. De közben azért még figyeltem arra amit mond.
-Hmm ez egyre csak izgalmasabbá válik. Nem nagyon volt részem eddig egy izgalmas kalandban. De ahogy látom, most egy pont itt van előttem...

-Hát ez a kaland amibe bele vágunk. Tűzlények plusz még élőhalottak, ezek tudják mivel kell egy vadászt kényeztetni.
Most kicsit úgy tűnt mintha a megszállottja lennék a munkámnak, de ez volt az egyetlen dolog aminek úgy mond eddig éltem. Meg persze, hogy kétértelmű mondatokat használok, hogy tudjam mi volt a célja ezzel a kis akcióval. Azért még elcsábítva is tudok gondolkodni, nem mellesleg emiatt nem iszok semmit, hogy mindig a legjobb formámat hozzam e téren.Közben pedig láttam, hogy rákapott erre a kétértelműségre és most már csak ki kellett játsszam, ami nem is hiszem, hogy olyan könnyű lesz.
-Nos miért szerinted, hogy értettem ezt? Mert szerintem elég nyilvánvaló mire céloztam.
Mondtam neki egy kicsit élvezve már a dolgot, mivel már rég csináltam ilyet és most nagyon belejöttem és tetszett is. Plusz kiderülnek mik a céljai akkor én is úgy állok hozzá. Elvégre ez is megmutathatja, hogy mennyi féle képen is lehet értelmezni egy ember reakcióját mondandóját vagy hasonlók és valljuk be nem is ismerjük még egymást olyan jól, hogy én minden apró dologról tudjam mit jelent. Mondjuk ez, hogy előttem leöltözött tényleg nem apró dolog.

-Tudod nagyon jól, hogy értettem. Nem mindig akad, egy ilyen jó kis feladat a számomra, vagy is most már a számunkra.
Fura volt, nem szoktam még hozzá ahhoz, hogy többesszámot használjak, mert eddig egyedül jártam "vadászni" és nem valakivel. Mondjuk ott egy teljesen más ember vagyok, csendes, halálos és gyors nem úgy mint a valóéletben. A vállhúzására nem mondtam semmit, mert nyilván tudta mire készülök.
-Hát nem egészen nem iszok. Mindössze addig nem, ameddig el nem végeztem a feladatom, aztán jöhet az ünneplés, ahol nem is kevés elfogy egy este. Hát igen mondhatjuk, hogy az őrangyalom vagy de te pont emiatt nem élvezheted úgy ezt a küldetést, mint én mivel neked nem kell félned a haláltól, ellentétben velem.
Mondtam neki mondjuk ez nem bántás akart lenni, persze jó az ha nem kell félni a haláltól, de az ki vesz egy izgalmat az életedből mert sosem tudhatja meg mi az amikor az életedért küzdesz egy nagyobb szörnnyel vagy ehhez hasonlók. Mondtam neki miközben azt vettem észre, hogy már valaki a mellkasomat masszírozza. Nos mondhatjuk ez váratlan fordulat volt és nem is készülhettem fel erre.
-Azt észrevettem, mivel az ő kezük vagy forró vagy kérges és foszló lenne.
Mondtam neki miközben próbáltam ellazulni, ami valljuk be jobban ment volna, ha nem játssza el velem mivel akkor valljuk be könnyebben ment volna.
-De nem ihatok tudod, hogy...
Mondtam és a végét már nem tudtam kimondani annak, amit akartam mivel már megcsókolt és megízleltem a bort a számban.
-Hmm ez édes volt...

Szerettem ezt a kétértelmű fogalmazást, mert sokat meg lehet tudni az emberről vele. Például, hogy szándékában állt az, hogy elcsábítson engem mivel, minden kétértelmű dolgot magára akart vonatkoztatni. Talán ez volt az oka annak, hogy szerettem ezt a technikát mert megtudhattad az ember rejtett szándékát is. Ezek szerint vagy szeret engem, vagy csak így gyűjti az áldozatait, elvégre egy bukott, de nem hinném, hogy ez igaz lenne de számomra egy viccnek elment. Mondjuk végül úgy döntöttem, hogy azért még is csak jár neki valami, ha egészen idáig csak "szórakoztam" vele.
-Mindkettő az volt...
Mondtam neki egy kis mosoly után, elvégre megkapta most azt amit szeretett volna vagy is mondhatnám azt, hogy megkapta azt amire vágyott és komolyan is gondoltam.
-Igen jobb is, ha megtudják, hogy a város Zach Shadowstay és Issle Iumi védelme alatt áll.
Miközben végignéztem amit tesz, mivel nagyon tetszett főleg az, hogy angyal volt és a szárnyai oltalmában pedig gyönyörű volt. De közben én is kiszállok a fürdőből és igyekeztem megszárítkozni még ő háttal volt nekem. Majd elkezdtem én is felöltözni, mindent felvettem és ellenőriztem a fegyvereimet, egy dolgot még nem helyeztem fel az pedig a szájelkötő volt.
-Nos talán ez is egy jó módja lesz megünnepelni a fogadalmad. Ami pedig azt illeti már is indulhatunk, nem szeretném ha megvárakoztatnánk őket.
Mondtam neki majd a mondat végen, felhelyeztem a szájelkötőmet és még egyszer ellenőriztem a fegyvereimet.