Romos templom

Tárgy: Romos templom Hétf. Május 10, 2010 9:41 pm

Még Choor építette hajdanán "jó szándékából", de aztán, mikor felbosszantották, az lett a vége, hogy az egyetlen művét, amely talán a legszebb értéke volt a földjén, elpusztította, s ez maradt belőle: rom.

Tárgy: Romos templom Pént. Május 21, 2010 5:50 pm

Leültem egy sziklára. Nem mintha fáradt lettem volna, hisz nem szoktam olyan hamar elfáradni. Csak éppen kedvem volt hozzá. Körülnéztem. - * Hol is vagyok? Áh, igen. Choor birodalmában. Hmp... Choor. Nem értem, miért imádják. Vagy épp Anamúrt. Mi jó van bennük? Nem tudják hogy léteznek e, vagy sem... de mindegy is. *

Felálltam és odasétáltam a leomlott falhoz. Fogtam magam és leültem. - * Még jó hogy van egy kis szabadidőm.* - Halvány mosolyra húzódott a szám. - * Még jó hogy a Matriach nem most tartja a szertartást. * - Dübörgő lépteket hallottam, ami egyre közelebb jött, majd megállt előttem. Fel sem kellett pillantanom, hogy észrevegyem, hogy ki vagy mi az.
- Aviantora! Mára ennyi volt a pusztítás? - néztem fel. Egy fekete sárkány állt előttem. Hatalmas, izmos teste fekete színben tündökölt. Hátán hosszúkás sörény húzódott, amely megegyezett teste színével. Szárnyaival több ezer katonát elröpíthetett volna vele.
- Valami olyasmi. A démonokat nem jó ölni. Nem visonganak. - mondta Aviantora, majd hatalmas robajjal lehuppant mellém. Mellettem egy hatalmas faldarab ért földet. Alig pár centire, de én meg sem mozdultam. Nyugodtan ültem tovább, mintha misem történt volna.
- Hát igen. Ezt már én is tapasztaltam. - mondtam, majd lehunytam a szemem.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

- Bocsánat... Nem akartalak kinevetni. - magyarázkodott, miután beléptek az átjáróba. Melosa utánuk ugrott. Kicsit sajnálta, hogy a fiú elengedte.- Csak tudod, nem gondoltam volna, hogy találkozok olyan valakivel, aki szokott ilyent csinálni.
- Mellesleg akkor te... varázsló vagy? - nézett rá tiszteletteljesen.
- Akkor hát le a kalappal előtted. - mosolyodott el, s kissé viccesre fogta a helyzetet, s meghajolt előtte.

10 perccel a semmibe lebegés után, megérkeztek célpontjukhoz. Legalábbis, remélte, hogy a célpontjukhoz.
- Szóval... Hát, ez aztán... Borzalmas.... -kicsitakadozva, beszélt, hisz Nicosiában voltak. Szétnézett. Nem messze tőlük egy romhalmaz volt látható. Mondjuk kicsit több volt az a nem messze, olyan 40 méterre. Akaratlanul is közelebb húzódott Dirkhöz.
-Mellesleg hol is vagyunk? - nézett rá. - Azt tudom, hogy Nicosia, de azon belül?
Melosa kíváncsian nézett szét. Kicsit messzebb állt, s a romokat nézte. Halk nyüszítéssel Yggdra tudtára adta a nemtetszését a hellyel kapcsolatban. Kitárta a szárnyait, s felrepült. Percekkel később morgást hallatott, majd elindult a romok felé.
- Hé! Melosa! -kiáltott utánna. - Hova mész? MELOSA? MELOSA!!!
Akarva, akaratlan elindult farkasa után.

Tárgy: Re: Romos templom Kedd Jún. 29, 2010 10:46 pm

10 perces volt az út az átjáróban, addig ők csak lebegtek, mintha átutaznának egy másik világra, ami már nem az életben van többé. Hát, valahogy úgy, mert Nicosia sem az élet egy birodalma... mikor megérkeztek, látszott a lányon, hogy nem tetszik neki ez a hely. Nem is csoda!
- Hogy hol? Ez Nicosia. Nem tudom, hallottál e az istenek 300 éves háborújáról. Ez Choor birodalma. Persze, Choort már legyőzték a jóslatbeliek, de nem számoltak azzal, hogy a főgonosznak majd megjelenik a színtéren a felesége is, Frau. Miatta uralkodik most zsarnokság a földön, és senkinek sincs tőle nyugta. Szóval... igen, ez Frau birodalma, és az élőholtaké. - tartott egy kis beszámolót, illetve emsét Salonirról arra az esetre, ha a lány nem tudott volna még róla. Bár... a mágusokba már kiskoruk óta belenevelik a történelmet, ki tudja, hogy ez az Yggdra-féle nőknél hogy megy. Hisz ő nem mágus. Vagy legalábbis eddig még nem nyilvánult meg, de azt kötve hiszi. Csakhogy most tovább is ment, hátrahagyva Dirket.
- Yggdra... nem engedhetem meg, hogy távol sodorjon a levegő egymástól. Na, meg a félelmed sem, ha egyáltalán félsz. - süt le róla, hogy aggódik a lány miatt. Ígéretet tett, hogy megfogja védeni, ha ide eljönnek, és be is tartja. Szóval gyorsan odament a lány mellé, mielőtt még bármi baja is esne.
- Anamúrra mondom, hogy megcsókolom az ellenfeleim lábát, ha bárhol is látok egyet. - ezt talán nem kellett volna. - Talán ezt túl hangosan mondtam. - nézett Yggdra felé amolyan ártatlan fekete bárány képet vágva. Na, igen... fekete.
- Anamúr a legfőbb istennő, mielőtt bármit is kérdeznél. - csakhogy mindennel tisztában legyen.

Tárgy: Re: Romos templom Szer. Jún. 30, 2010 6:05 am

Zajokat hallottam. Kinyitottam a szemem, s a zajforrást kerestem. Nem is kellett sok, s már meg is találtam. Egy fiú meg egy lány. Cö...ember mind a kettő.
Éreztem, hogy Aviantora megmozdul, s lassan az égre néz. Követtem pillantását, s észrevettem egy winged-wolfot az égen, s egyenes felénk repült. Gondoltam elszórakozom egy kicsit, s felálltam.
-Aviantora... Itt az előételed! - mutattam a farkasra, s a sárkányom morgott egyet. A morgása kissé örömteli és gunyoros volt. kinyújtotta karmos lábait, s felrepült a farkashoz.
- Mit akarsz itt? - mordult rá. Várt, hogy megszólaljon, de semmi nem történt, csak eldöntötte picit a fejét.
- Vagy úgy... Nem beszélsz valami sokat. - hangja gunyoros volt. Majd egy gyors mozdulattal megragadta a farkas szárnyát s leszállt vele együtt hozzám.
Én nem szóltam semmit sem, s elindultam az emberek irányába. Mikor már ott álltam nem messze tőlük, végig mértem őket. A lány szőke hajú volt, s egy hatalmas kard volt a hátán. Tipikus harcos. A fiú fekete rövid hajjal rendelkezett s egy majom ült a vállán. hát nem valami szépen néz rám ez a majom. Gonosz mosoly jelent meg az arcomon. Aviantoranak csak egy fogára lenne elég. De nézzük csak... normális ember lenne? Nem... akkor nem lenne itt... annyi szent, hogy egy okostóni.
- Ez a lény... nem a tiétek? - mutattam a sárkányom karmai közt himbálódzó farkasra. A lányra néztem.
- Hogy is nevezted? Melosa? - kérdeztem tőle, s éreztem hogy felkapja a fejét a farkas. Hm, hátra sem kellett fordulnom, hogy tudjam ő volt az. Hallgat a nevére, tehát az. Intettem Aviantoranak, hogy hozza ide. Dübörgő léptekkel idejött, s letette a lényt.
- Menjél te szerencsétlen... - néztem rá Melosara, majd le is vettem róla a szememet. A szőkeséget figyeltem.
- A kardod... egyedi ugye? Ahogy nézem a király családtagjai kapnak ilyet. Talán hercegnő vagy királynő vagy? - próbáltam megtudni róluk valamit. Hisz ha a lány királyi vér, akkor talán jól tud harcolni. És én most mindent megtennék egy kis harcért.
- A korodat nézve, hercegnő nemde bár? - mértem végig. Majd a majmos srácra emeltem a tekintetem.
- A majmod nem igen szeret. - mutattam a kis lényre.
- Van egy ajánlatom. Harcoljunk és elárulok egy titkot a farkasodról.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

- Ismerem a történetet, ahogy a történelmet is. - nézett kissé zavartan a fiúra. Úgy érezte magát, mint mikor még az otthonában a mostohaanyja kiszolgáltatottá tette az apja előtt.
- Tudod, apám s tanítóm is mesélt róla. - mosolyodott el a rátörő emlékektől. Még közelebb ment a romhoz, s szinte a földhöz ragadt a lába, mikor észrevette a fekete sárkányt. Hatalmas, izmos teste volt, s hátán hosszúkás sörény húzódott, amely fekete színével beleolvadt a testébe. Szárnyai hatalmasok voltak, s látszott rajtuk, hogy akár halálosak is lehetnek.
Yggdra meghallotta Melosa hangját, s felnézett az égre. A farkas egyenesen feléjük tartott. A sárkánynak persze nem kellett több. Kinyújtóztatta végtagjait, s a farkas felé indult. Yggdra ekkor vette észre a mellette álldogáló lányt.
* Ez meg ki? * - mérte fel a feléjük közeledő lányt. Haja hófehér volt, s felfogva is a derekát verdeste. Szeme szürkés volt, s szinte beleolvadt hamuszínű bőrébe. Yggdraba villámként csapott a felismerés. Sötételf.
* Egy sötételf? De mit kereshet itt? * - kicsit hátrább lépett, új pozíciójából figyelte a feléjük közeledőt.
- Az enyém. - vetette hátra szőke haját. Nem tetszett neki, ahogy a másik beszélt a ő társáról. Yggdra nézte ahogy a sárkány leteszi Melosat. Nem törődve a védelemmel odarohant hozzá, s karjaival átfonta a nyakát.
- Melosa! Annyira megijedtem. Jól vagy ugye? - nézett bele a szemébe, de csak ürességet látott. Jég kék szemeiből üresség áradt, s csak maga felé nézett.
- Melosa? Melosa! mi a baj? - nézett rá. A farkasa lefeküdt, s nem tett semmit.
- Mit tettél vele? - kiáltott rá, s felé akart rohanni. előkapta a kardját, s támadásra készen állt.
- A kardom? - nézett rá, s szeméből szikrázott a megvetés. - Majd válaszol ő helyettem a rangomat illetően.

Tárgy: Re: Romos templom Csüt. Júl. 01, 2010 8:06 pm

Dirknek egyáltalán nem tetszett, hogy a farkas is távolodik tőlük, elvégre Nicosia egy veszélyes hely, sose lehet tudni, hogy melyik pillanatban csap le valahonnan valami rájuk. És körülbelül most is ez lett. Nem figyeltek eléggé, a farkast meg elkapta egy sárkány. Hmm... egy fekete sárkány? Na, jó időben jöttek rossz helyre, vagy rossz időben jöttek jó helyre? Ezen a kérdésen lenne mit megvitatni. Ráadásul akivel szemben állnak, az egy sötételf. Hát, nem csodálkozna rajta senki sem, hogy egy sötét teremtmény pont itt fordul meg, a gonosznak birodalmában. De azért mégiscsak jobb szeretik ezek az elfek is, ha otthon maradnak Davirosban. Melosa végül megúszta. Na és, mi lenne az a titok, amit ők nem tudnak a farkasról? Erre még Dirk is kíváncsi, de ha kiderül, hogy a sötételf olyat mond, amit már ők eddig is tudtak, akkor a harc nem volt eléggé tisztességes. Aztán jött Una megemlítése.
- Valószínűleg azért, mert túl rokonszenves vagy neki. - válaszolt a sötételfnek közönyös tekintettel, teljes nyugodtságot tükrözve a hangjában. Yggdra pedig rögtön a kardjával indított neki. Hát... ezt Dirk megint nem csodálja, hisz ha megtámadta a farkasát, és nagyon szereti, akkor egyértelmű, hogy megvédi.
- Ne, itt semmit sem segít a düh. Meg kell tartani a higgadtságodat, csak ésszel harcolhatsz. Néha ez az, amivel az idegbe kergeted az ellenfeled. - számolt be Yggdrának, aztán előrébb lépett a sötételfhez.
- Harcolni akarsz? Jó. - ennyivel elintézett mindent, aztán fejben ki is mondta a varázsszavakat.
*Anguis Ira.* - igen, a Kígyó mérge. A varázslat kigondolása után a föld megrezgett, és egy hatalmas kígyó tört elő belőle. Nagy pikkelyei voltak, és nagyobb volt talán még a sárkánynál is. Körülbelül 3x akkora méregfogai voltak, mint Dirk maga.
- Fogadjunk, hogy ez a varázslatom kitart a végsőkig. Elpusztíthatatlan. - valóban az. A kígyónak erős a bőre, így azon nem tud áthatolni semilyen varázslat. A kígyó pedig nem pusztulhat el, hacsak Dirk meg nem szünteti a varázslatot. De esze ágában sem volt. Közben előkapta saját kardját is, Anathart, az erő kardját.

Tárgy: Re: Romos templom Hétf. Júl. 05, 2010 1:33 am

- Fiú, úgy látom nagy tudásra tettél szert. - mértem fel a kígyót, aki a földből tört fel.
- Saját varázslat? - kérdezte, de aztán harci állást vett fel.
~ Aviantora, a kardomat.~ üzentem a sárkányomnak, aki azonnal felém dobta a kétélű kardomat. Kinyújtottam a kezemet, s röptében elkaptam. Ránéztem ellenfeleimre, s megforgattam a fegyverem.
- Nem akarok vérontást. Csak egy kis gyakorlást akarok. - mondtam nevetve s elindultam a lány felé. Kardomat szúrásra készen közelítettem felé, majd vigyorogva gondoltam egyet.
* Mért pont előről támadjak? Reddo * - a varázsszavak kigondolása után közvetlen a lány mögött tűntem fel. Rátámadhattam volna, de ehelyett közel hajoltam hozzá.
- Choros duco cursor, kislány! - suttogtam a fülébe, s ő akarva akaratlan elkezdet mozdulni. Hát igen, a varázslat lényege, hogy táncoljon az illető, ha akar, ha nem. Hátrébb léptem, s a fiút kezdtem el nézni. Tudtam, hogy nem hagyja annyiban a lányt "bántsam", s én élveztem ezt.
- Na? hogy akarod megmenteni a kicsi barátnőd? - néztem rá gonosz vigyorral az arcomon.
- Van olyan varázslat ami segít rajta? - kacagtam fel. Hirtelen eszembe jutott a farkas.
- Dicto, Melosa! - mondtam hidegvérrel a hangomban, s a fiút néztem. Éreztem, hogy a farkas a hatásom alá kerül. Éreztem, hogy irányítani tudom. Hát igen, mit nem tesz egy varázslat.
-Támadd őt! - parancsoltam neki, s rámutattam a fiúra. A lény habozás nélkül nekiiramodott.
- Csak hogy tisztában legyél miért is támad téged, fiú. A varázslat lényege, hogy az akinek a nevét a varázslat után mondom, az a hatásom alá kerül,s én uralkodom felette. Nos, fiú, megölöd? Vagy hagyod hogy végezzen veled? - kérdeztem enyhe gúnnyal a hangomban. Mondjuk a célom ezzel csak az volt, hogy lefegyverezzem őt.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

-Tudom. - válaszolt a fiúnak, mikor elmagyarázta neki, hogy nem jó, ha valakit elvakít a düh. A fiú ezek után megidézett 1 kígyót, s ő figyelemmel kísérte a bestia megjelenését.
- Nos, akkor harcra fel! - rohant előre Yggdra, miután az elf is megkapta a kardját.
* Még hogy nem akar vérontást. Pedig most az lesz. * - nézett komoran a lányra, aki hirtelen eltűnt előle.
- Hova lett? - állt meg, s körbe nézett. Hirtelen összerezzent, mikor megérezte, hogy az sötételf mögötte áll. A döbbenettől nem rtudott megmozdulni, s hallotta a szavakat.
*Choros... ez meg mi a franc? * - nézett egyet. Hirtelen a teste mozgásba lendült, s hiába próbált megállni, nem sikerült neki.
Aztán meghallott egy furcsa zajt. Morgást.
*Melosa! * - gondolta, majd a farkas irányába nézett. Az éppen Dirket akarta megharapni.
- hogy merészelted? - komorodott el Yggdra, bár viccesen nézett ki karddal a kezében, s úgy táncolt. Végül is ezzel feltalált egy új táncolási módot. a harci táncot
* Várjunk csak! *- hirtelen eszébe jutott valami. - *Tánc!*
- Táncoltatni akarsz? Nos, akkor "ONGÁRD"! - kérdezte gúnyosan, majd nevetve elindult(táncolt) az ellenfél felé. Megpróbált úgy pördülni, úgy lépni, hogy kardjával megsebesítse azt, s sikerrel is járt. A karján egy hosszú csíkot húzott. Majd egy újabb lépéssel, vagyis rúgással a földre terítette azt. Kardját a nyakának szegezte.
- Állítsd le Melosat! - parancsolt rá a lányra. Hát igen, a parancsolgatás már benne volt a vérében.

Tárgy: Re: Romos templom Csüt. Júl. 08, 2010 12:16 am

Nagy tudás... igen, az, már akinek. Dirk mindig is amondó volt, hogy többet is ki tudna hozni magából, csak lusta. Nem... nem lusta, csupán energiatakarékos, szóval... amint lesz ideje, akkor majd kifejleszt még egy-két varázslatot.
- Igen, saját. - válaszolta csak úgy, aztán már azon kapta magát, illetve nem magát, hanem Yggdrát, hogy táncol.
*Mégis miféle varázslat ez? Nem is varázslat... hanem, inkább bűvölés.* - most mélyen a gondolataiba ásta magát, hogy kitaláljon valamit, de nem jutott dűlőre. Pedig ideje lett volna végre kitalálni valamit. A kígyó! Hát persze, a kígyó! De mielőtt bármit is tudott volna tenni a kígyójával, a sötételf máris megbűvölte a farkast is, és ráuszította. Szóval, a kígyóját mégsem utasíthatja arra, hogy kapja el a farkast, mert az bizony meghalna a méregfogaitól. A kígyó csak amolyan védelmi eszköz.
- Ki kell, hogy ábrándítsalak. Először is, a lány nem a barátnőm, csak barát. Másodszor pedig... nem tudok megölni egy olyan lényt, ami nem önszántából támad rám, valamint hagyni sem tudom, hogy megöljön. - szélesen elmosolyodott, olyannyira, hogy az már vigyor volt.
*Invisibilis.* - amint ezt a varázslatot kimondta, láthatatlanná vált, és a farkas is célt tévesztett. Most már senki sem láthatta még a léptei nyomát sem, nem is hallhatta, így a farkas sem tudott a közelébe férkőzni. Csak akkor láthatta meg valaki, ha ő ezt akarja. Ugyan, Yggdrának sem engedte ezt meg, hogy láthassa, mert ha rá figyelne, abból mások ki tudnák venni, hogy hol is van épp. Habár a majma nem vált láthatatlanná, mert Dirk rá nem használta a varázslatot, csak ott ücsörgött egy fán. De ez is megváltozott ám hamarosan.
*Fusio.* - egy újabb varázslat. E varázslat kigondolása után a majomból csak egy fényvillanást lehetett látni, végül már annyit sem. Teljesen Dirkbe szívódott, azaz egyesültek, így Dirk most képviseli majma képességeit. Ami azt illeti, sokkal gyorsabb lett, és... nem ide tartozik, de könnyű szerrel el tudna lopni bármit észrevétlenül. S mivel most láthatatlan lett, és gyorsabb is, észrevétlenül a sötételf háta mögé lopózott, és ő is a nyakára fogta a kardját.
- Lehet, hogy nem látod, de érzed... a nyakadhoz fogtam a kardomat. És, ha bármit is próbálnál tenni, én hamarabb elvágom a torkodat, minthogy az megtörténne. - suttogta halkan, és nyugodtan a lány fülébe. Ha az támadna, még időben el tudna tűnni onnan.

Tárgy: Re: Romos templom Pént. Júl. 09, 2010 3:46 pm

Meglepődtem, mikor a lány felém vetette magát.
- Eléggé nevetséges vagy ezzel a táncolással. - próbáltam ingerelni.
- Azt hiszed meg tudsz sebesíteni? - néztem rá megvetően, s közben kerülgettem a csapásait. Meglepődtem, mikor a karja a bőrömön végigszántott, majd pillanatokon belül leterített a földre.
- Ezt már nevezem, kislány! - nevettem fel, pedig a torkomnak szegezte a kardját. Egyre jobban tetszett ez a harc.
- Egész ügyesek vagytok. Mondanám, hogy leállítom, de sajnos elfelejtettem a varázslat ellen igéjét. - gonosz vigyor jelent meg az arcomon. Végigmértem a lányt.
- De nyugi, amint a drága barátocskát elenged, talán újra eszembe fog jutni. - arcomra vigyor kúszott. Élveztem velük játszani, csak hát nem tetszett, hogy a földön kellett ülnöm.
- Szóval, meddig óhajtod a nyakamnak szegezni azt a...minek is nevezzem? bicskát? - kérdeztem a fiútól, aki látszólag nem akarta elhagyni a helyét.
* A bolond! * -nevettem fel magamban. - * Azzal, hogy megszólalt, a farkas a hangja alapján betudja mérni őt. *
A farkast kezdtem nézni, s no lám, igazam volt. Melosa egyenesen felénk rohant, hogy támadásba lendüljön.
- Inkább saját magaddal törődj. - mutattam a farkas felé, aki már ugrott is, hogy rávesse magát, s megharapja. Kihasználtam az alkalmat, s arrébb löktem a fiú kardját, bár éreztem, hogy rosszul fogtam meg. A kezemet kezdtem tanulmányozni, s a vért néztem, ahogy az lassan folydogál lefele.
~ Aviantora, merre van a fiú? ~ kérdeztem a sárkányomat, aki eddig mögöttünk állt, s figyelt.
~ Mért nem bízod a farkasra? ~ kérdezett vissza.
~ Igazad van, miért ne? ~ kérdeztem vissza mogorván. Jellemző, ez a sárkány egy mihaszna. Nem is tudom, miért pont ő lett a szövetségesem.
~ De jobb ötletem van. ~ vigyorogtam a sárkányra.
-demilitarisatio! - mondtam, majd láttam ahogy megjelenik a semmiből egy kar, elindult a lány felé. Először megnézte jobbról-balról, majd megfogta a kardját és kivette a kezéből. Eleinte forgatta a levegőben, majd eldobta jó messzire, egész közel Aviantorahoz. A sárkány lenézett a kardra, majd megfogta, s közelebb húzta magához, s ráfeküdt.
- Radix funis - mondtam, majd a földből hatalmas nagy gyökerek törtek elő, s lefogták a lány lábait, s karjait.
- Nos, fiú előbújsz és feladod, vagy összetörjem a lány összes végtagját? - kérdeztem.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

*Micsoda? * - tört rá a kétség, de hamar rájött, hogy az nem segít semmin. Inkább egy új érzés fogta el. A düh. A megfékezhetetlen dühroham. Amikor nem tud gondolkozni, csak ölne, s jelenlegi célpontja most ez a gonosz némber, aki irányítani akarja a farkasát.
- Mi az hogy elfelejtetted? - köpködte felé a szavakat, s úgy érezte, most azonnal levágja a fejét ennek a nőszemélynek. De aztán újra kinyitotta a száját.
* Dirk? Dirk nincs is itt. * - gondolta aztán. S tényleg, egy ideje nem is látta.
- Dirk! kérlek, tedd amit mond. - könyörgött neki, bár nem láthatta őt, de remélte,hogy meghallja a hangját. Pillanatokon belül halk sikoly hagyta el a száját. Látta, ahogy Melosa támadni akar. Szeme kéksége ridegen fénylett. Ám megkönnyebbült, mikor a lány felé vetette magát, de véget is ért ez az apró érzés, hisz az elf már nem ott volt.
* Ha nem őt támadja, akkor ... * - a felismerés villámként hasított belé.
-DIRK! - kiáltott fel, s remélte hogy még időben tudja figyelmeztetni. Hangjában tiszta félelem és aggódás kézzel fogható volt. - MÖGÖTTED!
- MELOSA NE! - kiáltott fel, de késő volt, s a farkas már fel is ugrott, hogy támadjon.
- Dirk... ne.... - suttogta, majd megfordult. Szemét az elfre emelte. Nem gondolkodott, csak támadott a nő felé. Kardját felemelte, s ugrani akart, mikor újabb varázsszó hagyta el a száját. Nem törődött vele, inkább gyorsabbra fogta a tempót, majd ellökte magát a földtől. Két kezébe fogta a kardot, a pengét lefelé fordítva akart lesújtani. Igen, csak akart, mert a kezében nem volt semmi. Furcsa érzés fogta el, ezért tett egy hátra szaltót, majd a földre érkezés után, hátrébb ugrott. A kardját kereste. Meg is pillantotta, s tátva maradt a szája. A kardja, a levegőben repkedett, majd egyik pillanatról a másikra a sárkány előtt volt. Yggdra félelmemmel nézett a sárkányra, aki egy perc alatt maga alá temette a kardot.
- Bloody Moon! NE! - szemét könny lepte el.
* Apa meg fog ölni. A kard... amit adott. * - térdre esett, s zokogásban tört ki. Észre sem vette, hogy ellenfele újra támadásba lendül. Csak a föld felől jövő hangokra lett figyelmes. Megpróbált felállni, de valami elkapta a lábát, s szorosan odabilincselte a földhöz. Lenézett. Hatalmas gyökerek tekeregtek a lábára, s azok a kezei felé is csak kúsztak, s kúsztak. Végül elkapta, s szó szerint kifeszítette. Megpróbált szabadulni, de nem sikerült. Elfogta a pánik.
*Nem akarok így meghalni!* - szemét újabb könnyek lepték el, s lassan csordultak végig a szemén.
- MELOSA! SEGÍTS! - kiabált. - MELOSA!
Még sokszor ismételte el farkasa nevét, s az valami csoda folytán felé fordult. A lány megijedt, s azt hitte, hogy meg fogja támadni.
Melosa elfordította a fejét, s gondolkodva nézett. Szemébe visszatért az élet, de aztán újra eltűnt. Elindult a lány felé, s száját kitárva,harapásra készült.
Yggdra felsikoltott, s behunyta a szemét. Várt. Várt arra, hogy bekövetkezzen a vég. De nem az történt. A farkas a gyökereket kezdte rágcsálni. Majd egy pillanatra felnézett. Szemében a régi énjét vette észre, s úgy érezte megkönnyebbült.
- Melosa! Melosa! - nevetett fel, de még mindig könnyezett. - Tudom, hogy meg tudod csinálni kislány.

Tárgy: Re: Romos templom Szomb. Júl. 10, 2010 9:50 pm

Hát, mégsem kellett volna talán megszólalni, hisz a farkasoknak jó a hallásuk. Ugyanakkor Dirk sem volt bábu, hogy ne tudná, mihez kezdjen a farkassal. Amikor a farkas megiramodott felé, csak elmosolyodott, s visszacsúsztatta a kardot a hüvelyébe. Direkt közel állt a sötételfhez, és amikor Melosa is közel járt, akkor kihasználva gyorsaságát, és teleportáló képességét, ami egyébként minden mágusnál alapvarázslat, gyorsan eltűnt az útból, így a farkas nem őt támadta, hanem a sötételfet. De végül, muszáj volt előbújnia, mert attól, hogy neki szerencséje volt, Yggdrának nem igazán, hisz a kardot kivették a kezéből, és valami gyökér is ráfonódott. Így a varázslatot megszüntette, s újra láthatóvá vált, arra pedig már rájött, hogy hogyan tudná leblokkolni a farkast anélkül, hogy ő is megölné. Hisz itt van még a kígyó, erről mindenki megfeledkezett! És még Dirkben is benne van Una.
- Jól van, boszorkány! Engedd el Yggdrát, és megkímélem az életed! - most nagyon elbízta magát, de nem tudja, hogy miért is. Ilyenkor inkább enged az érzéseinek, mert más barátsága fontosabb bármi más összekötendő szálnál. De mivel is tudná megölni a sötételfet?
*Sötételf...sötételf...sötét...ez az, sötét! A sötételfek eleve nem bírják a fényt, hiába tanult fény varázslatot, agy bármi mást. Eleve ez megengedhetetlen a sötételfeknek, hisz ha úgy nézzük, Choor birodalmához tartoznak, az ő uralma alatt élnek. Avagy a föld alatt. Most is csak azért bír itt lenni, mert a gonosz birodalmában sohasem létezett fény.*
Dirk összpontosított minden erejére, hogy el tudja sütni ezt a varázslatot. Azonban támadt egy jobb ötlete is. Titokban jelzett a kígyójának, hogyha valami történne, akkor álljon köréjük, és védje meg őket mindentől. Ő pedig minden erejét, azaz majdnem minden erejét összeszedte egy pontra, koncentrálva a kardjára is, hisz Anathar nem hiába volt az erő kardja. Így a varázslatot háromszorosára emelheti legalább. Nomeg, most már negyedjére, mivel Dirk kombinálni próbálja a varázslatot, amit nem sokára ki is mond.
*Firm Levo, Levo!* - és kigondolva ezt egy hatalmas fénysugár jelent meg, akkora, mintha valami meteorit csapott volna be a földbe, és most a tűz elterjedne mindenhol. Azonban ez esetben a fény terjedt, és nagyon erős volt, alig lehetett látni is. Valószínűleg megvakítana egy normális embert. Óh, Yggdra! Persze Dirk gondolt erre is, s míg gyors volt, elvált Unától, Una pedig eltakarta Yggdra szemeit, hogy őt ne érje a sugárzás. A fény pedig egyre erősebben hatott. És... ez egy dark sárkánynak is hátrányára fordulhat. Akár legyengítheti az ellenfélt is, akinek ettől minden varázslata megszűnik, mert nem fogja tudni kontrollálni azt.

Tárgy: Re: Romos templom Vas. Júl. 11, 2010 6:19 pm

Még hogy boszorkány? Hát ez már vérig sértés. De mindegy is. A kezemben van a lány, szóval mellékes bármit is tennem. És legalább a célomat elértem. Úgy tűnik minden sínen van. Mosolyogva fordultam a fiú felé. Talán ideje lenne, hogy véget vessünk ennek, mielőtt véresen zárul egy csata.
- Hát akkor... - kezdtem bele a mondókámba, mikor észre vettem, hogy a fiú varázsolni készül.
~ Aviantora!~ hívtam magamhoz a sárkányomat, aki már pillanatokon belül ott termett előttem, hogy megvédjen. Úgy helyezkedtem, hogy én jól lássam őket, de mégis védve legyek.
~ Aviantora, ha baj van, tudod mit kell tenni, ugye? ~ néztem rá, s láttam, hogy bólint. Halvány mosoly jelent meg előttem, de el is halt, mikor egy fény tört keresztül.
- Edo edi essum! - mondtam, s reménykedtem, hogy használ a varázslat, hisz eddig egyszer sem kellett használnom.
Éreztem, hogy kezd elgyengülni a sárkányom, majd hirtelen összeesett. Aviantora úgy próbált eldőlni, hogy megvédje gazdáját, s lám ez sikerült is. Ahogy földet ért, szárnya még mindig védett engem.
~ Aviantora! Mi a baj? ~ kérdetem tőle, de nem kaptam választ.
- Te ki fattyú. - sziszegtem a fiú felé. Eljöttem a sárkánytól, hogy több sérülése nem legyen.
- Ez most a lány életébe fog kerülni ugye tudod? - kérdeztem. A gyökerek egyre szorosabbá váltak a lány körül, s hallottam a sikolyát. Nem akartam ezt tenni, de muszáj volt. A fiú kényszerített.
- Atrox - kezemet a fiú felé fordítottam, hogy ő kerüljön a hatása alá. Ez a varázslat arra volt jó, hogy leállítsam egy darabig. Közelebb sétáltam, s megálltam a lány előtt. láttam, hogy a farkas morog rám.
- Ne morogj! - adtam ki a parancsot, s ő hallgatott rám, hisz még mindig a varázslat alatt állt.
- Mellesleg, most nem bántani akarom a gazdád. - nevettem fel. Elővettem a csontszablyámat, s kettévágtam a lányt fogva tartó bilincseket. Láttam, hogy esik előre, s elkaptam.
- És most, hogy végre nem csináltok semmit, akkor ezennel elmondhatom, hogy a lány győzött. - Óvatosan elhelyeztem a földön.
- Fiú. Ha nem lennél ennyire önfejű, akkor nem így nézne ki a lány. - mutattam rá a lány ellilult végtagjaira.
- Egyél füvet, Melosa! - mondtam a következő parancsszót, ám ő nem hallgatott rám, s ez így volt rendjén. A parancsok csak akkor hatnak ha nem több mint kést szót mondok neki. És én szándékosan mondtam többet. A farkas odasétált a lányhoz, s nyalogatni kezdte.
Visszasétáltam a sárkányomhoz. Szomorúan néztem rá. Leguggoltam hozzá, s simogatni kezdtem az orrát. Majd elfelejtve mindent, és mindenkit szeretettel megcsókoltam.
- Fiú, megtudod gyógyítani? - néztem rá sötét pillantással. Legszívesebben meggyilkoltam volna amiért ezt tette vele, de jelenleg csak reménykedtem, hogy meggyógyítja.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

*Mire készülhet? * - Nézett a fiúra, s látta, hogy furcsa fények törnek elő a semmiből. Úgy érezte, hogy a fény szinte vakká teszi.
Aztán valami puha dolgot érzet az arcán.
*Una? * - ismerte fel a majmot, mely megpróbálta megvédeni az ártó fénytől. Hallott valami hatalmas puffanást, de nem tudta beazonosítani addig, míg az elf meg nem szólalt.
* Valószínűleg megsérülhetett... De mi volt ez a puffanás? Csak nem a sárkánya? * - a fejében peregtek a gondolatok, mígnem furcsa bizsergés járta át a végtagjait. A következőpillanatban érezte, hogy a szorítás erősödik. Fájdalmában felsikított. a farkas egyre gyorsabban kezdte harapdálni a gyökeret, hogy segítsen a gazdáján.
* A francba a sötételfekkel * - morott, de újra ellazultak a gyökerek a kezén.
* Norie ekkor nincs itt * - gondolta mérgesen. Karja fájdalmasan lüktetett.
* Na kellett nekem meginni az öreg gyógyitalát. * -morogta. A sötételf újra parancsolni kezdett a farkasának.
* Hogy merészeli! Az az átkozott... hogy szabadulnék ki innen! * - gondolta,bár inkább kiakarta mondani ezeket, csak hát nem volt elég ereje. Percekkel később érezte, hogy a bilincs, mely fogva tartotta lehullottak a földre. Örömében felsóhajtott, de nem tudott megállni a lábán, s előre fele dőlt. Érezte, hogy valaki elkapta, s eleinte azt hitte, hogy Dirk az,de rá kellett jönnie, hogy az ellenfele volt az. Hogy mi vezette nyomra? A sötét páncél, melyet a lány hordott. Dirk nem így öltözködött.
A lány elhelyezte a földön, s hallotta,hogy újabb parancsot ad a farkasának.
* Még így is kiélvezi a helyzetet? * - kérdezte önmagától, ám ekkor megérezte a farkasa nyalogatását.
- Melosa. - suttogta rekedtes hangon. - De örülök, hogy épségben vagy.
rátámaszkodott a farkasra, aki óvatosan felhúzta.
* Szóval a sárkány esett el. * - nézett végig a távolban, s látta a feketeséget.
*Ha most itt lenne az öreg...* - jutott eszébe a gondolat.

Tárgy: Re: Romos templom Hétf. Júl. 12, 2010 10:42 pm

Dirk jó sokáig ezt a varázslatot használta, és csak az után tűnt fel neki, hogy be kellene fejeznie, mikor a Dark sárkány már a földön feküdt a fény hatásától. A sötételfnek ugyan semmit sem használt, mivel az a sárkány megvédte őt. És Dirk nem önfejű, csupán nem tudta, hogy mi lesz előre a sötételf cselekedete. Azt meg honnan a francból tudta volna, hogy még az előtt, mielőtt varázsolna, véget akar vetni a harcnak? A nő további cselekedetein gúnyosan meghúzta a száját, azonban még mindig megmaradt a higgadtsága. Yggdra azonban megjárta... de Dirk ebből is kilép, mint ahogy mindenből. Most ott állt, megszüntetve minden varázslatát, még a kígyót is... hisz vége van. Végül az elf azt kérte tőle, hogy segítsen.
- Ugyan, miből gondolod, hogy segítenék ezek után? Te is gondolkozhatnál előre. - nos, igen... ez jár azért, amiért a barátját is bántotta. Akkor ő sem fog segíteni. Megértette volna, ha őt magát bántják, de így... ölbe tette a kezeit, és mintha megsértődött volna, oldalra fordította a fejét. Nem sértődött meg, csupán nagyobb volt az önbecsülete a szokásosnál. Aztán végülis megenyhült, arra gondolván, hogy mindenkinek fontos a társa.
- Na, jó... - ezzel a válasszal végzett is, aztán a sötét sárkányhoz lépett, hogy segítsen rajta. Először is az erő kardját mellé támasztotta, hogy azon keresztül vezesse bele a varázslatot. Mivel azzal a varázslattal, amelyik háromszor erősebb volt, kiütötte, így azzal kell visszahoznia, ami szintén van annyira erős. Erősen koncentrált, miközben a kardját fogta, hogy 'átpumpálja" bele az energiát.
*Deum Contego.* - igaz, ez a varázslat egy pajzs volt, de gyakorlatilag megerősíti azt, akit védelmez. Szóval, ez ugyanolyan állapotába hozza a sárkányt, mint ezelőtt volt... sebzés nélkül. Miután meg volt a kard kellő kifejtése is, Dirk távolabb állt, s abban a pillanatban Una is a vállára ült.
Persze a fiúnak eszébe jutott a lány is, hogyan tudna róla megfeledkezni! Gyorsan odarohant hozzá, és csak úgy... szimplán magához ölelte. Hát... akiket közel enged magához, és megkedvel, jobban mondva szívébe zárja, akkor bármit képes érte megtenni. Még ha nem is ismeri eléggé. Majd meg fogja idővel.
- Jól vagy? - mintha nem tudott volna magáról, végigsimított a lány arcán... közben a kardját fogta, ami a hüvelyében volt... s érintése által mintha megvillant volna valami, és lám... Yggdra sérülései mind eltűntek. A lila foltok, a fájások. Úgy tűnik, Dirknek elég csak akarni valamit, ahelyett, hogy gondolná azt, hogy gyógyuljon meg Yggdra. Persze még gyorsan feleszmélt, hogy mit is tesz, és kezét leemelte a lány arcáról... mintha csak rosszat tett volna.
- És te, hogy vagy, Melosa? - vigyorodott el, majd megsimogatta a farkas fejét.

Tárgy: Re: Romos templom Csüt. Júl. 15, 2010 8:39 pm

A sárkányt néztem, aki kinyitotta a szemét.
~ Aviantora! ~ mosolyodtam el, s végig simított az orrán. ~ Nem megmondtam neked, hogy mit kell tenned, ha baj van? ~
~ És mikor hallatok én te rád? ~ nézett rá komoran Aviantora.
~ Úgy látom semmi bajod. ~ léptem el mellőle, majd a lányhoz fordultam.
- Ahogy elnézem a fiú nagy tehetség. Örülhetsz, hogy ilyen barátod van. - nevettem fel, majd pillanatokon belül elkomorodtam.
- Rájöttél a titokra? - nézett rá a lányra. Kiváncsi voltam, hogy rájött e.
-Vagy ha nem, gondolj arra, hogy kitől is kaptad a farkast. - rákacsintottam, majd elindultam a sárkányomhoz, aki időközben már talpon volt.
- Nos, Viszlát nem sokára. - intettem feléjük, majd felmásztam a sárkányra.
~ Aviantora, köszönj szépen nekik. ~ gonosz mosoly jelent meg a számon.
~ Végre! Már azt hittem, hogy törvényes jó leszel. ~ tárta szét a szárnyait, majd lassan felemelkedett. Mikor már elég magasban voltak, kitátotta a száját, s egy tűzgolyót küldött feléjük. Persze az csak 1 méterrel mellettük csapódott be.
- Kösz az edzést! - kiállottam le nekik, majd szépen lassan elrepültem.

//bocs, ha néhány helyen rosszul írtam a postjaimban. Am köszi a játékot^^ Ja, és Yggi, én úgy írtam, ahogy megbeszéltük:P//

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

-Dirk igazán segíthetnél neki. - mondta mikor meghallotta az elutasító válaszát. Bár lehet nem is hallotta a fiú, hisz csak halkan tudott beszélni.
* Nem is tudom, hogy miért kérem ezt tőle. Tisztára kiütött. Ha apa ezt látná... * - felsóhajtott, majd mint egy villámcsapás, a fejéhez kapott. Mondjuk, ez nem volt, valami jó ötlet, hisz sajogni kezdett a karja.
* Apáról jut eszembe! A levél! * - megtapogatta a levél rejtekhelyét.
- Megvan. - sóhajtott fel. Aztán azt vette észre, hogy Dirk átöleli. Yggdra erre a lépésére nem számított.
- Jjojól... vagyok. - dadogta. Nem csoda, hisz zavarban volt. Hirtelen furcsa érzés fogta el.
- Hát ez meg? - nézett végig magán. Szinte már sehol sem volt rajta seb.
- Hogy csináltad? - nézett rá ragyogó arccal. Persze a varázs eltűnt, mikor levette az arcáról a kezét.
* Nem lenne szabad így felvidulnom egy puszta érintés miatt. Ry is csinált ilyet. * - fordult el Dirktől.
Melosa kissé elfordította a fejét, mintha csak azon gondolkodott volna, hogy miért is mondták ki a nevét. Majd kissé közelebb lépett Dirkhez, s végignyalta a kézfejét.
A sötételf hangjára Yggdra ismét visszafordult.
*Igaza van. Tényleg meg kell becsülnöm. * - gondolta.
- Elmondod... - kezdett bele, ám nem tudta befejezni, mivel az elf közbeszólt.
- hogy érted, hogy kitől kaptam? Meg egyáltalán, honnan tudod? - nézett rá, ám nem kapott választ, mivel az elf elindult a sárkányához.
* Nem sokára? * - gondolkodott el Yggdra. ijedten nézett a feléjük érkező tűzgolyóhoz. Becsukta a szemét, s mikor hallotta a becsapódás hangját, meglepve vette észre, hogy egy méterrel arrébb csapódott be.
* Várjunk csak... kitől kaptam? * -kezdett el gondolkodni.
- Ry! - kiálltott fel hirtelen. A névre Melosa felkapta a fejét.
- Hát persze. Hogy miért nem jutott ez eddig eszembe? - Nézett a farkasra, aki aggódva nézett a lányra.

Tárgy: Re: Romos templom Pént. Júl. 16, 2010 7:20 pm

A sárkány most valóban felépült Dirk gyógyításától. Valójában Dirk sem tudna ilyesmit, ha nem szerezte volna meg Anathar kardját egy küldetése során... azért az se volt semmi. Szerencséje, hogy már ősidők óta a családja a mágusokhoz tartozik, mert akkor megint lenne egy oka, hogy miért tud ilyet. A farkas reakcióján elvigyorodott, majd felállt, és egyenesen Yggdrára nézett.
- Hm? - mint aki nem tudná, hogy miről van szó, úgy nézett rá. Persze végezetül megjelent a jellegzetes vízcsepp is, miközben kezét a tarkójára emelte.
- Nem tudom. Illetve tudom, csak nehéz lenne elmagyarázni. - egyrészt ez, másrészt pedig kedve sem volt egy hosszabb beszélgetésbe belekezdeni... illetve lett volna, de nem találta helyét a magyarázkodásnak. Idővel szembefordult a sötételffel, és a sárkánnyal, akik már épp távozóban voltak. Csakhogy ekkor a sárkány megindított egy tűzgolyót.. bár ennek hatására Dirk még mindig ugyanott állt, a szeme sem rebbent. Valószínűleg akkor is csak egy helyben állna semmit sem téve, ha mondjuk az a tűzgolyó pont felé csapódna.
- Hát... jó elköszönés. - vonta meg a vállát, aztán Yggdrát figyelte... úgy tűnt, hogy valamin gondolkodik. Persze arra már nem akart rákérdezni, hogy min, mert a lány hangosan ki is mondott egy nevet.
- Ry? Ki az a Ry? - kérdezte megilletődötten, mert az istenért sem tudott rájönni, hogy ki lehet az. De mindegy is... ez nem az ő tere már, és amúgy sem szól bele a hölgyek dolgába.
- Mindegy is. - ezt meg is jegyezte félhangosan maga előtt. S valahogy még Una is közbemakoghatott egy-két szót, amit persze már csak Dirk érthetett. Körülbelül ugyanaz volt, mint a mindegy...

//Én is kösz' a játékot... valahogy nem tudok rájönni, hogy ez után mi következik. Mindenesetre úgyis rám szól valamelyikőtök, ha egy újabb játékra kerülne sor... vagy ha van is kedve valamelyikőtöknek. Majd Mera rám szól msn-en, ha van valami...//

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

- Hogy ki ő? - nézett rá kíváncsian. Arcán zavar nyomai látszódtak, s nos elégé érdekes volt maga a helyzet is.
- Ő az én... az... áh, mindegy... - mondta majd felsóhajtott. Lepergett előtte a múlt. Az a része, mikor még olyan jól elvoltak Ryjal és az a nap is mikor érezte rajta a vér éhségét is. Elszorult a szíve arra, hogy megölhette volna őt, vagy az apját. De most... Ha minden igaz találkozik vele. És lerendezhetik a régi ügyet. Nos...Talán.... de mindez Melosan múlik.
- figyelj Dirk... Nem tudom, hol kezdjem.... Az a gond, hogy nekem le kell rendeznem valamit... És tudom, hogy már így is elégé kivagy ettől a sok utazástól. És Una is fél a magasban. És...és.... - felsóhajtott.
* Mit beszélsz itt össze- vissza Yggdra? Gyerünk, mond neki, hogy... * - ökölbe szorította a kezét.
- Nos, figyelj. Az a helyzet, hogy nekem meg kell tudnom valamit. ÉS tudom, hogy már így is sok idődet vettem igénybe. Így megértem, hogy nem akarsz velem jönni, oda ahova Melosa megy. Szóval, szerintem itt a búcsú ideje. - miközben beszélt elfordult tőle, hogy Dirk ne lássa a szeméből kibuggyanó könnyeket.
* Yggdra! Szedd össze magad! Nem lenne szabad sírnod! Hercegnő vagy! Tartsd magad ehhez! * - felemelte a kezét, s annak a hátával letörölte a könnyeit. Majd vett egy levegőt és megfordult. Mosolyt erőltetett a szájára és nyugodt hangon így szólt:
- Nos... Elvigyelek előtte valahova? - kérdezte, majd eszébe jutott a kardja.
- ÁÁÁÁÁ! - kiáltott fel, majd rohant is a kardjához. Letérdelt hozzá, s átölelte.
- Ne félj, Bloody Moon! - simogatta meg szeretetteljesen.
* Apa megöl érte. * - sóhajtott fel, majd felállt, s eltette a kardot.
*Úr ISTEN! Apa! Levél! * - megtapogatta a rejtekhelyet, majd kivette a levelet. Gyors mozdulattal kibontotta, majd elkezdte olvasni.

Drága kislányom!

Annyira hiányzol nekem. Nem értem miért mentél él tőlünk, hisz sem én sem, anyád sem akarta, hogy így legyen. Remélem mielőbb hazajössz, hogy karjaimba zárjalak, mielőtt még végleg itt hagyom e helyet. Tudod, kincsem, érzem, hogy öregszem, s az én 65 évemmel is, vén királynak számítok. Miután bekövetkezik ez, a népek tombolni fognak, követelik az újabb királyt, s az is lehetséges, hogy a most megszerzett szövetségek felbomlanak, csak azért, hogy bekebelezzék ezt a földet is. Szövetségről jut eszembe. Békét kötöttünk a támadókkal, s most, egy kicsinyke földért cserébe nem ostromolnak többet.
Anyád, Megara az elmúlt hónapban hunyt el.

- Az nem az én anyám. - mondta maga elé komoran, majd tovább olvasta a levelet.

Tudod, az ország nagyon a szívére vette ezt is, mint azt, hogy te elhagytad az országot. Elég szomorú, hogy nem sokára én is elmegyek egy másik helyre, oda ahol anyád nyugszik. S mivel úgy érzem, hogy egyhamar nem látlak viszont, e levelet küldtem neked, s küldettem egyet Rythernnek is, hisz úgy gondolom, hogy ő lesz az új királya ennek az országnak. S mivel tudomásomra jutott, hogy Melosa veled ment, s azt is tudom, hogy ő a gazdája Rythern, így legalább megnyugodtatok, hogy hamarosan vele együtt leszel, hisz a te farkasod, elvisz hozzá, bármerre járjon is ő.
Remélem emlékszel még arra, hogy ígéretet tettél nekem kiskorodban, hogy ha bármi baj történik, te azt teszed, amit én előírok neked. Nos, ez a helyzet pont ilyen. Te és Rythern amint megérkeztek, azonnal összeházasodtok, s amint én lehunyom a szemem örökre, ti átveszítek a helyemet. Tudom, hogy a fiú megfelel ennek a pozíciónak, hisz én taníttattam őt, s ezáltal tökéletes király lesz.
Yggdra, tudom, hogy nem tetszik az ötlet, hogy ti összeházasodjatok, de ti már kiskorotokban el voltatok jegyezve.

- És soha nem megyek férjhez hozzá! - könny gördült le az arcán. - Hisz az már régen volt.
Elolvasta a maradékot a levélből, majd visszagyömöszölte a ruhájába. Letörölte a szemét, majd visszaindult Melosahoz. Megsimogatta, majd magában hozzá tette.
* Ez mind Ry hibája! * - korholta.

Tárgy: Re: Romos templom Szomb. Szept. 25, 2010 9:09 pm

Dirk csak figyelte a lány mondandóit, de úgy tűnt, hogy az nem igazán akar róla sok mindent elmondani. Talán ennyire bizalmas lenne az információ? Ezek szerint egy fontos személy lehet a számára, vagy egyáltalán nem az... jelentéktelen. De akkor már elmondta volna. Szóval, így... hagyjuk az egészet, Dirk nem olyan akaratos, így ez a kis dolog sem érdekli annyira. Meg egyébként is, ez magánügy.
- Ahogy akarod. - csak ennyit mondott Yggdra válaszára, már ha nem akarja megmondani. Ezt követően búcsúzkodni szeretett volna, csak a nekiugrás eléggé nehezen sült el, ezért Dirk értetlenül nézett, végül, mikor már oda jutott, hogy megértette a lány mondókáját, csak bólintott.
- Értelek. És igen, igazad van, már nem igazán szeretnék tovább utazgatni. És nem kell elvinned, hiszen mire van a varázserő? Szóval hazatalálok. - mosolyodott el, végül újra figyelte a lány reakcióit, cselekedeteit, ahogyan kardja után fut. Nos, körülbelül Dirk is így viselkedne a kardjával, hiszen az a mindene, persze csak Una után. A további cselekedeteket Dirk már nem igazán láthatta, mert Yggdra hátat fordítva matatott magánál. Úgy tűnt, mintha olvasna, és valamit motyogott is közben, de Dirk nem hallotta. Nem köt bele a magánéletekbe, főleg nem egy nő életébe. Lassan és halkan a lány hátához lépett.
- Nos, akkor én mennék is. - most elélépett, még egy ideig elidőzött, majd egy apró puszit adott a lány arcára.
- Remélem, látjuk még egymást. Viszlát. - köszönt el, majd abban a minutumban el is tűnt, azaz hátat fordított, és lassan kapkodta egymás után lábait. Még nem akart teljesen eltűnni Choor világából.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

Yggdra az arcához kapott,s óvatosan megérintette ott, ahol Dirk egy puszit adott. A fiú után nézett, s addig nézte míg el nem tűnt. Percek teltek el, mire Melosa felé fordult, s megsimogatta a fejét.
-Nos, szerinted merre tovább? - nézett rá kérdőn, de úgyis tudta merre kell mennie. Egyenesen haza, Ythralba.
Melósa ráemelte a tekintetét, s olyan képet vágott, mintha mosolyogna. Megvárta míg a gazdája ráült, majd kitárta a szárnyait,s felszállt a magasba.
-Akkor irány Kahlvar! - sóhajtotta, majd hagyta hadd vezesse a farkasa.

» Rettegett hegy
» Templom
» Templom
» Templom
» Templom