Határvidék

Tárgy: Határvidék Hétf. Május 10, 2010 9:22 pm

Itt a környezet változik, a fű lepi el a földet, viszont az is éjfekete, és ha erősen megfogják porrá hullik. Ám minél közelebb kerülünk a sötétség, avagy fény birodalmának pereméhez, a fű annál világosabb lesz és nyeri vissza eredeti tulajdonságait.
*"A fény mindig legyőzi a sötétséget"

Tárgy: Re: Határvidék Hétf. Júl. 05, 2010 11:31 pm

Samaranth

A mai nap is olyan unalmasnak indult, bár Reet ismerve mindig talál magának valami elfoglaltságot. Jah, mindig ugyanazt: ölni a gonosz lényeket, akik Choor birodalmában vannak. Nem is érti, hogy miért is ide jön egyáltalán, amikor a jó birodalmában, és a szülőföldjén is lenne munka, nem is akármilyen. Habár Moldred nem mindig biztonságos, már csak azért is, mert nem lehet benne megbízni, mindig ott törnek ki a mágusok közötti csaták. Még Nicosiában is nagyobb nyugalom van. Amúgy meg furcsa az is, hogy akárhová lépünk a gonosz birodalmán belül, alig találunk pár lényt, persze ez változik akkor, ha egyre bentebb lépünk a kastélyhoz. Mindenesetre Ree most a határon tengette ezt a napot, nem csinált semmit. Bár már látszott rajta, hogy így is meggyűlt a baja pár sötét lénnyel, mert a határt mindig őrzi pár gólem, vagy élőholt. És meg kell hagyni, azért az élőholtak sem kis piskóták, mert ahányszor szétvágjuk a gerincüket, annyiszor vissza is jönnek az életbe... csak a fejüket lehet megcélozni.

Szóval, most teljesen kifáradt, s hogy miért? Mert most nem hagyta a sárkányát harcolni, csak akkor, ha például rátámadnának, de itt egyik lény sem harcolt a sárkánnyal, mert nem volt a céljuk a befogás. Így Darg csak 1-2 élőholtat füstölt el, bár így is elég volt neki végignéznie, ahogy most Ree egyedül száll szembe egy teljes csapattal, nélküle. Még 5-6 elég lett volna neki egyszerre, de hogy legalább 20-an rámenjenek! Az sok. Ezért is Darg lefeküdt, és hatalmas lábához vette Ree-t, hogy kipihenjék most magukat, valahol egy olyan helyen bújtak meg, ahol nem zavarhatják őket az élőholtak. Mondjuk messze a földtől... itt legalább nem törnek elő a semmiből.

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

- Micsoda jó kis edzés volt ez! - nyújtóztatta ki elfáradt végtagjait. Hosszú barna haját lágy szellő lengette, s szeme szinte ragyogott. Lenézett az alatta elterülő holtestekre. Gólemek, s néhány élőholt illetve kobold.
- Szégyen, hogy már csak ezek vannak itt. - nevetett fel, s eltette a kardját. - Vagy csak ezek a talpnyalók maradtak, hogy elvégezzék az ország piszkos munkáit?
Gondolkodott el, majd megvonta a vállát. Nem szokása sokáig törni a fejét, így elindult a határ mentén.
- Ha jól sejtem, akkor nem tudom, hogy hol vagyok. - húzta el a száját. Lehunyta a szemét, s felvette démoni alakját. Hosszú haja zöldesen csillogott, s szeme feketévé vált, s csak az írisze volt sötétbarna. Barna tollak nőttek a kezéből, s testét bolyhos zöld tollak fedték be. Lábai karmokban végződtek. A megjelenéséhez egy farok is párosult.
- Akkor irány a semmi! - nevetett fel, s elrepült.

Egy idő múltán feltűnt neki több, a fűben heverő gólem és élőholt.
- Hát az is biztos, hogy nem én öltem le ezeket. - Nézegette őket, leszált melléjük.
* Vajon ki ellen harcolhattak? * - töprengett. Megfordult. Érzett valamit a levegőben. Igen, ugyan azt mint már korábban.
- Sárkány. - csillant fel a szeme. Imádta a sárkányokat, s vonzotta a hatalmasságuk. Meg talán azért istenítette őket, mert hatalmas szárnyuk volt, mellyel könnyűszerrel szelték a levegőt. Farka izgatottan járt ide-oda.
Kicsit arrébb sétált, s beleszimatolt a levegőbe. Mást is érzett. Talán egy embert.
- Nos, meddig akartok még elbújni? - kérdezte izgatottan. - Sárkányka bújj elő!

Tárgy: Re: Határvidék Csüt. Júl. 08, 2010 10:22 pm

Nem sokáig pihenhettek talán, mert Darg valami idegen lény közeledtét érezte. Persze pontosan ki tudta venni a szagból, hogy mi, illetve ki lehet az, pontosan bemérni azonban mégsem tudta, mert két ellentétes dolog volt az, amik taszították egymást. Vagy normális esetben legalábbis.
- Mi az, Darg? - érdeklődött Deiree, a sárkányára figyelve, amikor az felkapta a fejét.
~Démon... és eitri. Illetve mindkettő egyszerre.~ - adta meg a tudnivalókat a lényről. Szóval Démon és eitri egyszerre. Nos, az már tényleg furcsa, hogy egy démon összeálljon egy eitrivel, meg egy eitri is egy démonnal. Elvégre két külön faj... meg a démonok nem szoktak ennyire jószívűek lenni, hogy összeálljanak egy fénylénnyel. A fénylények meg még ennyire sem, hogy összeálljanak egy bestiával. Démonok... csak a baj van minddel.
- Be tudod mérni, hogy milyen démon? - Reet még ez is zaklatta... bár különösebben nem lesz semmi baj, ha uralja valamelyik elemet, mert Darg mindet uralja. Szóval, ha harcra kerülne sor, akkor nagy valószínűséggel ellen tudna neki állni. Meg ha ez a démon-eitri keverék nem olyan gonosz, akkor talán lehet is valami. Meg egyébként is... ha démon is, és eitri is, akkor csak félvér, ami azt jelenti, hogy nem uralja teljesen a démon vagy az eitri erejét, csak félig. Mindkettőből egy leheletnyit.
~Azt nem.~ - válaszolta, bár máris a közelben járt ez az alak. Ezt pedig onnan tudták, mert hallották, ahogy azt ordítja, hogy bújjanak elő.
- Már pihenni se lehet nyugodtan. De mindegy, már kifújtam magam. Akkor bújjunk elő, ha a drágalátos démonocska azt akarja. - jelentette ki, azzal fel is állt a sárkánnyal együtt, és előjöttek.
- Csak nem egy félvérhez van szerencsém? - tipikus Deiree... nem ismeri a félelmet, ha annyira akarná, még egy lidérccel is szembeszállna. Legalább hősies halált halna. Neki ez az elve: Nem halhatok meg akárhogy, csak harc közben.

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

- Nem szeretem, ha így hívnak. - vágott egy durcás arcot, majd a hang irányába fordult. Eleinte nem hitt a szemének, majd lassan leesett neki, hogy mi is tárult a szeme világa elé.
Szeme megcsillant, mikor meglátta a hatalmas sárkány egy nő mellett. Csak futó pillantást vetett a nő felé, majd a sárkányt kezdte tanulmányozni. Farka egyre gyorsabban mozgott, s a szemle után elismerően szólalt meg.
- Gyönyörű. - pár lépéssel közelebb ment.
- Megsimogathatom? - kérdezte. Bár kicsit olyan volt ez a kérdés, mintha csak egy kutya állna előtte, s azzal szeretne játszani.
Odasétált a lény a elé, s ráemelte sötét szemeit. Szemében gyermeki rajongás volt látható, bár nem is csoda, hisz eleve úgy viselkedik, mint egy gyerkőc.
- Egy ilyen szép sárkány hogy akadt egy ilyen emberre mint te? - nézett végül a lányra, s végigmérte őt. Fekete haja furcsa párost alkottak barna szemivel. Barna. Sam végignézett magán, s felkacagott.
- A szemed illenek a tollaimhoz. - kacagott, majd újra a sárkányra terelte a szót.
- Amúgy, hogy hívják a sárkányodat? - nézett rá kíváncsian, majd a fejéhez kapott, s olyan arcot vágott, mint aki elfelejtett valamit.
- Samaranth Elyon Fillway vagyok, és már nem emlékszem honnan valósi. És te?

Tárgy: Re: Határvidék Vas. Júl. 11, 2010 7:48 pm

Reet egyáltalán nem érdekelte, hogy a démon mit szeret és mit nem. Az már csak az ő dolga volt, hogy hogyan hívja... mert egyébként sem tudta a nevét, így addig tehet megnevezéseket a maga módján. A viselkedése persze abszolút nem tetszett. Már csak azért is, mert rögtön szemet vetett a sárkányára. Darg persze állta a tekintetet. A kérdésnél, amikor a lány hozzá akart érni a sárkányhoz, Ree csak Darghoz fordult, hogy láthassa, hogyan reagál. Igazából Darg nem félt, de a gazdája annál inkább aggódott érte.
- Simogasd. - jelentette ki közönyösen, majd ölbe tette a kezeit, és azt figyelte, hogy a sárkányát simogatják. Utána beütött neki a lány kérdése. Cöh. Húzta is érte a száját.
- Jól mondod, ő akadt rám. Még kicsi volt, amikor a mamáját megtámadták. Én léptem közbe... a mamája végülis meghalt a sebzésektől, ő pedig ragaszkodott hozzám. Így azóta hűséges társam. - komolyan figyelt a lányra, miközben végigvezette a kis beszámolóját. Végülis, igen, így volt. A következő kijelentésen pedig ő is végignézett a lányon, vagyis inkább a tollazatán. Mi, hogy a szeme illik hozzá? Áh, barna...
*Ezért utálom én, ha a sötétben mindig barna a szemem...* - tekintett el egy ellenkező irányba.
- Amúgy kék... csak sötétben barna. - jegyezte meg, ezzel is tovább adva egy információt. A következő percekben pedig egy bemutatkozást tett neki a démon. No, jó... most akkor legyen ő is jószívű, és akkor mondja meg a nevét, vagy tartsa meg magának, hogy ne koptassák? Elvégre illő lenne, de... Deiree nem az a fajta, aki csak úgy minden információt megoszt magáról vad idegeneknek. Sosem tudhatja, hogy mit várhat el egy démontól, s a következő pillanatban éppen mi történhet. Inkább sóhajtott egy nagyot, aztán nyitotta a száját.
- A sárkányom Darg, én pedig Deiree Snow Moldredből. - igazából ő se tudja, hogy honnan valósi... de Moldredet tekintette szülőhazájának, mert ott vannak mágusok.
- És hogy lehet az, hogy - előre bocsánat - félvér vagy? Mármint hogy eitri és démon vér is folyik az ereidben. Elvégre a démonok nem szoktak összeállni holmi eitrikkel.

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

Óvatosan simogatta a sárkányt. Nem akarta bántani, hisz ahhoz túlságosan szerette őket. Farka izgatottan járt, s szeme csillogott.
- Neked aztán furcsát adott az ég. - válaszolta. Persze a szemére gondolt, csak elég furcsán fejezte ki magát. Mindig ezt volt, mikor izgatott lett.
-Darg? - kérdezett vissza, s ránézett a lányra.
* Hát... Ez majdnem olyan mint a Drag... Vagyis csak felcserélt két betűt.* - gondolkodott el.
- Attól függetlenül szép név. - mosolygott el, majd ellépett a sárkánytól, s megállt a lány előtt.
- Szóval Deiree. Nem szeretem, ha fél-véreznek, de most eltekintek ettől. hogy lehet? Apám beleszeretett anyámba. - Elgondolkodott azon, hogy anyja mesélte el neki a történteket. Nem akarta egy ember orrára kötni, de az anyja megtanította a tisztességre.
- Apám démon, s tudtommal a jó oldalon harcol. Ő is jelen volt, mikor le kellett győzni Choort. De hogy ebből mi igaz, azt nem tudom. Anya mindig szerette beállítani őt a szentnek. Anyu eitri, s tőle van ez a madaras kinézet. Vagyis valami ilyesmi. - szórakozottan mondott mindent. Nem emlékezett már a régi történetekre,melyekkel az anyja szórakoztatta.
- Már nem emlékszem a dolgokra. - mosolyodott el, s gondolta felveszi az emberi alakját. Végül is emberrel beszélget. Lehunyta szemét, s mikor már kinyitotta, írisze zölddé vált, haja rövidre volt vágva, s enyhe vöröses árnyalata volt. Tollai eltűntek, helyette bronzos bőr vette át a helyét. Egy állati prém fedte a testét, s díszként pár toll volt rajta. Lábán nem volt semmi, csak egy bőrből készült szalag fogta át az egyik bokáját. Olyan 15 évesnek nézett ki.
-Így jobban szeretek beszélgetni. - mosolygott el. Amolyan gyerekes volt, de nem számított.

Tárgy: Re: Határvidék Kedd Júl. 13, 2010 10:13 pm

Furcsát? Nem... csupán a fény, vagy a sötétség teszi. Ez attól függ, hogy éppen hogyan éri a hatás Deiree szemét. Szóval, értette ő, hogy Samaranth hol akar kilyukadni, és mire értette a kijelentését. Deireenek azonban feltűnt, hogy a lány rájött a turpisságra... azaz, hogy a sárkánya neve valójában a sárkány szóból jött létre, csak megcserélt benne két betűt. Mindegy is, valami jelentése azonban mégis csak lehetett. De erre még rá kell jönnie, hogy mi. Meg egyébként a latin redarguo pont ilyen. Azt jelenti, hogy megdönt. Valami ilyesmit jelenthet a sárkány neve is.
- Tudod, a Darg egy latin szóból jött létre...redarguo. Jelentése megdönt. Körülbelül Darg neve is ezt jelentheti a hatalmassága, és az ereje miatt. Mindent megdönt. - tartott egy kis beszámolót, majd a kezét leengedte az öléből, jelezve ezzel, hogy most már nem tart semmitől sem. Amúgy is... kis lazaság nem árt. Persze így a karján látszott pár lila folt, ami azt árulta el, hogy a nemrég megölt lények néhol jól megszorongatták. De semmiség volt... ez nem fájt neki. Igazából már azóta nem érez fájdalmat, mióta ténylegesen a harcoknak szentelte az életét.
- Értem. Szóval egy démon a jó oldalon. Nekem meg ez furcsa. - jegyezte meg, de inkább csak úgy magának. Semmi hozzászólást nem akart a lánytól... csak kijelentette. Ezek után megjelenítette előtte az emberi alakját.
- Így elég fiatalos vagy. - egy újabb kijelentés, miután végignézett a lányon. Szokása, hogy mindenkit szemügyre vesz. Amolyan jó stratéga.... elvégre ehhez is kell.
- Szabad megkérdeznem, hogy mennyi idős vagy? Mind démoni korban, mind emberiben.

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

- Hát démoniban 3000, emberiben 15. Eléggé furcsa mi? - kacagott fel, majd szemügyre vette a lányt.
- Te olyan 20 körül lehetsz. Jól gondolom? - csúszott ki a száján.
* Na! Már megint magamra fogok haragítani egy embert. * - gondolta szomorúan.
- Bocsánat, gondolom az emberek nem szeretnek a korukról beszélni. - lesütötte a szemét, majd az egyik tollal elkezdett játszani. Egy idő múlva Sam felnézett a lányra.
- Nem valami szépek. Nem fájnak? -mutatott arra a néhány foltra, mely a karján éktelenkedett.
* Várjunk csak... Ezek szerint ők ölték meg azokat a...nem is tudom hogy hívjam őket * - ránézett a sárkányra, majd vissza a lányra.
- Ti öltétek meg azokat a...lényeket? - mutatott arra felé, ahol a hullák voltak.
-Szép munka volt.Bár...sokáig tarthatott. - mosolygott rá.
*Lehet innen szöktek el azok, akiket én öltem le. * - gondolkodott el.
- Én is megöltem néhányat. Bár azok között voltak ennél csúnyábbak is. - vágott egy fintort majd elnevette magát.
- Amúgy... A felszerelésed nézve, te harcos vagy igaz? - nézett rá. Kiváncsi volt a válaszára, mivel látott nála egy kardféleséget. Közelebb ment, s szemügyre vette a fegyvert.
- Ez egy.... mi is ez? - hát igen, megpróbált okos lenni, csak nem jött össze.

Tárgy: Re: Határvidék Pént. Júl. 16, 2010 12:03 am

Deiree csak nézett a lányra. Hát, valóban annyi volt, amennyinek kinézett, de azért azt nem lehetne belőle kivenni, hogy már valóban megélt 3000 évet a démonok korában. Deiree 20 körül. Jól gondolja...
- Valójában 25. De mivel eleve mágus családba tartozom, így többet élek egy átlagos embernél. Így 200. És nem kell emiatt bocsánatot kérned. Nem vagyok az a tipikus ember... csak egyszerűen azok körébe tartozom, akik nem beszélnek annyit magukról idegeneknek. De... remélem, benned meg lehet bízni Elvégre eddig megbízom. - komoly tekintetet vetett a lány felé, vagy legalábbis azt próbálta kiküszöbölni, hogy tényleg jól gondolja e azt, hogy megbízhat egy démonban. Szóba jött a harc által szerzett lila foltok is, de Reenek ez eszébe se ötlött.
- Ja, hogy ez? - nézett magára, miközben felemelte egyik karját. - Áh, semmiség. Annyira hozzá vagyok szokva, hogy elég 5 perc, hogy kipihenjem. Utána nem érzek semmit. Észre se veszem. Vagy megpróbálok egyáltalán nem is a fájdalomra gondolni. - vonta meg a vállát a választ követően. A lány további kérdése után pedig maga mögé pillantott, ahol még mindig ott hevert az a sok halott tetem.
- Őket? Persze. Bár Darg segítségével gyerekjáték lett volna, csak... hagytam magamnak kis mókát. És nem tartott sokáig. Na meg persze, hogy rondák. - húzta meg a száját, amikor Samaranth azt mondta, hogy voltak csúnyábbak is ezeknél. Elvégre csak nem szépülnek meg egy perc alatt... holtan persze szebbek. Végül ránézett a felszerelésére.
- Öhm... hát mágus-harcos. Kinek mi. És ez egy szablya. - válaszolta, majd látótávolságba vette, hogy a lány jobban szemügyre vehesse. Bizony, éles fegyver ám, és jobban áthatol a bőrön, mint bármely más fegyver.

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

- Hát... megbízhatsz bennem. - mondta kissé akadozva. Nem csoda, hisz akárkinek mondta ezt, a végén mindig az ellenkezője történt.
* Hát... remélem most nem szúrom el.* - sóhajtott fel, majd mosolyt erőltetett az arcára.
- Te aztán nem vagy semmi. Legalábbis jó hamar kipihened. - nevetett fel. Majd a sárkányra nézett, mikor Deiree megemlítette a sárkánya nevét.
- Miért nem engedted, hogy harcoljon? - kérdezte kis szemrehányással a hangjában, de aztán meg is bánta, hogy így beszélt.
- Bocsánat. Nem akartam ezt a hangot megütni. Néha ez csak jön magától. - lehajtotta a fejét, és a földet kezdte nézni.
* Remek! Lassan már nem is fognak velem szóba állni, ha így haladok. * - lassan fújta ki a levegőt, majd óvatosan felpillantott.
- Szóval...te egy... - egy kis hatás szünet után folytatta. - te egy harcos vagy és egy mágus. De hogy fér össze a kettő? - értetlenkedett. Bár már találkozott olyannal, hogy harcos, és tényleg elég nehéz ellenfele volt, és volt már csatája mágussal is, de olyat még életében nem hallott, hogy ezt a kettőt párosítani is lehet.
- A szablya mitől különbözik a kardtól? - nézett rá kíváncsian. - nekem a kettő egy és ugyan az. Legalábbis így szemből.
- Apropó! Mondtad, hogy másra szoktál olyankor gondolni. Mire gondolsz, hogy ne fájjon? - nézett rá kíváncsian. Mint mindig, most is érdekelte minden apró részlet, ami az emberekhez kötődik.
* Most hogy belegondolok... Itt áll előttem a két kedvenc fajom... vagyis... izé... a sárkány fajnak számít? * - gondolkodott el egy pillanatra. Hirtelen támadt egy ötlete.Remélem nem nevet ki a kérdés miatt. * - vett egy mély levegőt, majd lassan kifújta.
- Deiree... A sárkány külön fajnak számít? - nem nézett rá. Zavarában a lábával a földbe rajzolgatott kisebb köröket.

Tárgy: Re: Határvidék Pént. Júl. 23, 2010 9:03 pm

Deiree csak vállat vont a lány reakcióján. Végülis már annyira hozzászokott az évek során a fájdalomhoz, hogy most már egyáltalán nem is érez fájdalmat. Mindezt amiatt, mert árvaházban élt, nem tudták fenntartani, és az utcára kerültek. Gyakorlatilag ő is az utcán kötött ki, és itt aztán megtanulta, hogy milyen az élet. Haza nem tudott menni, mert a háború tüze felemésztette lakhelyét, vele együtt a mágus szüleit is. Csak ez után szegődött egy öreg mágushoz, aki megtanította vele a mágia fortélyait.
- Azért nem engedem harcolni, mert attól, hogy nagy hatalommal bír, szüksége van a pihenésre. Nem fullaszthatom ki. Így ha én hátrányban vagyok, akkor ő meg tud védeni. Ezért is harcolok én egyedül. - válaszolta. Valóban így megy ez. Ha most kifullasztotta volna Dargot, és annak ellenére is, hogy egy elemental sárkány, és sokáig bírja, lehet, hogy adódnak majd kisebb mellékhatások ebből adódóan, ami azt jelenti, hogy ha Deiree teljesen kifullad, és harcképtelenné válik, aztán netalán jönne ellenség, Darg is tehetetlen lenne, és nem tudná megvédeni a gazdáját. Ezért kell kímélnie. Csak nagyobb harcokra veti be.
- A harcos és a mágus? Hogy fér össze? Hát valójában ez egy és ugyanaz. Vannak olyan mágusok, akik nem érnek semmit sem a puszta varázslattal, muszáj, hogy a közelharcban is helyt álljanak. És vannak olyan harcosok, akik bírnak mágiával is. Szóval, ez nem furcsa... egyáltalán nem. Vegyük például úgy, hogy mágus családból származom eredetileg. De tanulom kellett fegyverforgatást ahhoz, hogy meg tudjak élni akkor, ha már harcban nem tudok alkalmazni egy varázslatot sem, és tisztességes harcot kell vívnom. - tisztességes harc, az másoknak nem létezik. Deiree pedig ilyen, minden harcot becsületesen megvívott, ha pedig úgy volt, akkor... muszáj volt csalással. De így van, ahogy elmondta. Ha túl közel merészkednek hozzá, és nincs ideje varázsolni, akkor muszáj a fegyvert alkalmaznia.
- Nos, a szablya az valóban olyan, mint egy normális kard. Persze, nem csak egyféle szablya létezik a világon. A szablya általában élesebb egy egyszerű kardnál, és van olyan, amelyik éle nagyobb, és szélesebb. Amolyan sarló alakú. Nos, az enyém is pont ilyen. Könnyebben célba találok vele, még ha nehezebb is a súlya, ugyanakkor élesebb a kardnál. Mint látod, az én szablyám vége meg van hajlítva, de léteznek egyenes szablyák is. Nos, míg egy egyenes karddal nagy sebet ejtesz egy ember karján, addig a szablyával le is vághatsz egy emberi kart. - hát, példaszemléltetésnek nem éppen a legjobb, de Deiree sem volt valami oktató, hogy gyerekeket oktasson. Bár elmehetne annak. Útja során sok tapasztalatot szerzett már, s mivel most az a célja, hogy egy szervezetet alapítson, így is nagy bölcsességre lesz szüksége. A következő kérdésen elgondolkodott. Erre nem igazán tudta a helyes választ.
- Nem gondolok semmire. Csak nem a fájdalomra figyelek. Relaxálok, olyan, mintha egy Istenhez beszélnék magamba. Szóval, megpróbálok másra figyelni, és az erőmet újra visszatéríteni ezáltal. - hát, valahogy így nézhetett ki a válasza. Végülis ő tudja, hogy hogyan teszi ezt, de elmondani már nem tudja. Egyszerűen csak nem törődik a fájdalmával, a sebeivel, és akkor nem is fáj. Még egy kérdést szántak neki, amin elmosolyodott.
- Hát, attól függ, hogy értjük. Igen, a sárkány is egy faj. Hogyha sárkányokra vadásznak, akkor sokszor említik, hogy a 'sárkányfajok' a kipusztulás küszöbén állnak. Ezen például azt értik, hogy több sárkány faj is létezik. Például a tűz, jégsárkány, elemental sárkány, sötét sárkány, és a többi. Nos, ők mind külön faj, tőlünk elkülönülve, emberektől. Persze vannak olyan emberek, akik valójában sárkányok, ők az Embersárkányok. Sárkányként élnek, de ha úgy gondolják, átváltozhatnak emberré is. Érted, ez olyan, mintha én valójában sárkány lennék, de most emberi alakomban állok előtted. Olyan, mint a démon, akinek van emberi és démoni alakja, mint a te esetedben. Csak ők az alaphelyzetüket sárkányként testesítik meg. - reméli, hogy a lány érti, hogy hol akar kilyukadni ezzel. Nagyjából ez lenne a válasz.
- Még ha az embersárkány ember formájában létesít fizikai kapcsolatot egy emberrel, akkor se normális gyereket szül, hanem sárkány formájában tojást rak. Rosszabbik esetben pedig azt nem éli túl. De a sárkányok nem olyan hülyék, hogy összeálljanak egy emberrel. - ez hasznos volt egyáltalán? Ezen még Ree is elgondolkodott. De furák az embersárkányok!

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

- Szóval... - gondolkodott hangosan Sam. - Ő... úgy mond a ... a.... minek is is hívják azt? - pillantott rá a lányra. Topogott a lábával, s közben a fejében a megfelelő szót kereste.
- Az emberek hogy is hivják? Adu király? Vagy adu bubi? - kérdezte félig magától, félig Deireetől. Hát igen, nem nagyon tanulta meg az emberi kifejezéseket, pedig már jó pár éve között járt és közöttük élt.
- És akkor a mágusharcos egy és ugyanaz? - nézett értetlenül rá. Nem értette, bár a lány érthetően magyarázott.
* Juj! Öregszem! Már fel sem fogom mit magyaráznak?* - korholta magát, de aztán hallgatta a lány beszámolóját, egész addig míg végleg nem hallgatott el.
- És a sárkányok akkor emberek? Vagy az emberek sárkányok? Akkor te is sárkány vagy? Drag képes emberi formát felvenni? - kezét a lány karjára tette, és kíváncsi és egyben csillogó szemmel nézett rá. Érthető, hisz sárkányos téma.
* 3000 év.... Sam! Kezdhetnél agyilag is úgy viselkedni! * - figyelmeztette magát, majd eszébe jutott a lány beszámolója a kardról és a szablyáról.
- Szóval, ha ezzel megvágsz, akkor búcsúzhatnék a kezemtől? - mutatott a fegyverre. Majd rövid szünet után felkiáltott.
- De hisz az nem jó! - ugrott hátrébb körülbelül két métert. - Akkor nem tudnék repülni! Nem lenne szép tollam! - védekezésképp eldugta a karjait a háta mögé, és gyanakodva nézte a kardot.
- TE nem bántanál ugye? - kérdezte aztán, ám kis félsszel a hangjában.

Tárgy: Re: Határvidék Csüt. Júl. 29, 2010 8:52 pm

Deiree nem is értette, hogy egyáltalán mire kérdezett rá a lány. Az Adu kifejezést meg már rögtön nem értette, itt fel is adta a további gondolkodást, úgyse jutna semmilyen eredményhez. Persze ezek a kérdések már kezdtek zavart kelteni a fejében, és nem tudta, hogy egyszerre mit mondjon, mit feleljen, s egyáltalán melyik kérdésre válaszoljon először. Egyszerre annyi minden kavargott a fejében, hogy muszáj volt megállt parancsolnia.
- Állj, állj! - a sok kérdéstől, és érthetetlenségtől már a fejét fogta.
- Nem. A mágus és a harcos nem ugyanaz. És az emberek meg a sárkányok sem. Én nem tudok átváltozni sárkánnyá, nem sárkány vagyok, Darg pedig nem ember. Darg egy külön faj, egy sárkány, ahogy én is egy külön faj vagyok, egy ember. Az emberen belül mágusokhoz tartozom. Vannak olyan emberek, akik harcolnak, mert csak erre vannak specializálódva. És vannak olyan emberek, akik csak mágiához értenek, mert arra vannak specializálódva. Vannak olyan mágusok, akik csak a vízzel bírnak, vagy a tűzzel, valamelyik elemmel, s van, aki mindezt birtokolja, mint például én. Vannak szummonálók, akik a növények és állatok urai; nekromanták, akik fel tudják támasztani a holtakat és irányításra bírják testüket, viszont véglegesen nem tudják őket életre kelteni, csak bizonyos ideig, hogy irányítsák; animágusok, akik bármilyen állattá, vagy bármivé át tudnak változni. Én csak egy szimpla mágus vagyok, aki minden elemmel bír: tűzzel, vízzel, levegővel, földdel, villámmal. Ezen kívül harcolni is tudok, mert kiképeztem saját magam. Érted? Ki-ké-pez-tem. Nem azt jelenti, hogy harcosnak is születtem, meg mágusnak is. A mágiára vagyok specializálódva, a harc csak egyfajta kényszer volt arra az esetre, ha közelharcba keverednék. S ez sem jelenti azt, hogy a mágusok nem harcolhatnak. Az embersárkányok megint egy külön faj, ahogy az ember is és a sárkány is. Az embersárkányok az embertől és a sárkánytól is távol állnak, mert ők külön faj. - ezt muszáj volt többször is elmagyaráznia másképp, hogy a lány megértse. Ezt még egy 6 éves ember is megértené, nemhogy egy démon. Látszik, a szülei semmit sem tanítottak, pedig, ha ennyire járja a világot, akkor tanulhatott volna egy s mást. - Szóval, az embersárkányok valójában sárkányok, csak át tudnak változni emberré. Meg lehet különböztetni őket egy normális sárkánytól. Az embersárkányok beszélnek, a sárkányok csak telepatikusan tudnak, olyan, mintha te beszélnél valaki mással gondolatban. - azt hiszi, ennyi volt. Vagy legalábbis reméli, hogy vége van. Befejezésképp sóhajtott egy jó nagyot, hisz szinte már elfogyott a levegője is. Ez is csak egy szusszanásnyi idő volt, hogy levegőt vehessen, és kipihenhesse magát, hisz most többet beszélt, mint általában. Megerőltetőbb volt számára beszélni, mint harcolni.
- Nem, nem bántanálak. - utólag már csak ennyit válaszolt. Próbálta rövidebbre fogni.

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

Sam csak hallgatta a lány újbóli magyarázását. Mivel most minden idegszálával figyelt a lányra, megértette a mondanivalóját. ÉS rájött arra is, hogy megint elkezdte azt, ami miatt őt már mindenki utálja. Úgy érzete, most rögtön bocsánatot kell kérnie.
- Szóval.... - kezdett bele. Érezte, hogy a könny szúrni kezdte a szemét. Nem akart ilyen idegesítő lenni, és most mégis elkövette a szokásos hibáját.
- Én... én... - fakadt ki, s a könny megállás nélkül folyt le az arcán, hogy tompán érjen földet. A válla rázkódott a zokogás miatt, s alig bírt megszólalni. Megpróbálta letörölni a könnyeket a kezével, de nem jött össze.
- Sa...Sajnálom - nyögte ki miután kissé lecsillapodott. Bár nem azért sírt, mert idegesítő volt, hanem azért, mert tudta, hogy emiatt a tulajdonsága miatt soha senki nem fogja megszeretni.
- Én ... Én békén hagylak, jó? - kérdezte tompa hangon, majd felvette démoni alakját. Most azonnal el akart menni, úgy mint máskor. Lehet, hogy ezáltal el menekült, de időre volt mindig szükség, hogy begyógyítsa a sebeit. Ahogy most is.
Kitárta szárnyait, majd hirtelen ötlettől vezérelve odarepült a sárkányhoz, és puszit adott neki.
- Viszlát, Drag! Jó volt megismerni egy ilyen sárkány, mint te. - majd a lányhoz fordult, s intett neki. Szép, lassú kardcsapásokkal elindult messze.

// Öt perc múlva//

- ÁÁÁÁÁáh, De fáj a szárnyam. - szált le közel ott, ahol nemrégiben megölte a szörnyeket.
- Pfh... vicces a sors, nem? - nevetett fel, mikor fel tűnt neki, hogy hova szállt le.

Tárgy: Re: Határvidék Csüt. Aug. 05, 2010 12:07 am

Ree nem tudta, mihez kezdjen hirtelen, amikor a lány sírásban tört ki. Már akkor látta, hogy nem jól sült el ez az egész, amikor a lány pityeregni kezdett, s szinte vörös volt a szeme az előre törekvő könnyektől. Legszívesebben megölelte volna, de nem tudta mégsem, hogy mit kell tennie egy ilyen helyzetben. Elvégre árvaházban nevelkedett, a szülei meghaltak, és egyedüli gyerek volt a családban. Így aztán nem sok szeretetet kapott, még az ápolóktól sem. Csak az öregtől, aki már persze meghalt. Most pedig csak Darg maradt a családja, akit a 2 bolygó összes pénzéért el nem adna, sőt... semmi másért. Ha tehetné, sőt meg is tenné, még az életét is feláldozná csak azért, hogy Darg életben maradhasson egy ilyen önző, és kegyetlen világban.
Ree továbbra is csak kétségbeesett arccal figyelte a lányt, majd amikor az arra szánta magát, hogy elrepüljön, lehorgasztotta fejét.
- Kár, hogy elment. Pedig igazán kezdtem megkedvelni a tudatlansága ellenére is... - eszébe jutottak azok a szavak, amit régen megfogadott.
- Persze! Hát tennem kellene ez ellen valamit, nem? Hisz ezért élek. - felpattant Drag hátára, ő pedig tudta, hogy Ree mire gondol, hisz elmesélte neki, hogy mi a célja azzal, hogy annyi sok varázslatot tanul, hogy fejleszti a képességeit, a harctudását, mindent, amivel szebbé tenne egy világot. A szegényeken, s árvákon akar segíteni. Létrehozni egy klánt, ami biztos helyet nyújt a kint élőknek, akiknek nincs életük, magányosak. Samaranth után repültek, és 5 perccel később meg is találták, amint a földön ült, és a szárnyait fájlaltatta. Ree csak leugrott mellé, majd később Darg is leszállt mellé nagy robajjal.
- Hát... felkészületlenül elég nehéz repülni, nem gondolod? - mosolyodott el Ree.
- Figyelj... nem kell elmenned. A szárnyam alá veszlek - ha lenne... - akkor a karom alá. Tanítalak. Ha csak ez kell. Vigyázok rád. Szóval, élhetsz velem, és Darggal. Bár igaz, még nekünk sincs hol laknunk, de éjszakára meghúzzuk magunkat valahol. Felkészítelek a nagybetűs életre. Na, mit szólsz hozzá? Velem tartasz? - nem volt rossz ajánlat... végülis Ree tényleg szívesen tanítana.