Egy mérgekkel teli helyre érkeztünk. Majd leszálltunk. Miután földet értünk elfojtottam lélegzetem.
- Nézd el nekem az elkövetkezendő lépésemet, de muszáj megtennem annak érdekében, ha életben akarsz maradni. A levegőben ugyanis olyan mérges gázok vannak, amit ha belélegzel, elég pár másodperc, és a szíved leáll, nem áramoltatja tovább a vért, így nem kapsz levegőt, lebénulsz, majd úgy halsz meg, hogy nem érzel semmit... csak azt, ahogy a méreg marcangolja belül a szerveidet.- mondta Ree
~A mérget azt észre vettem, de, hogy ilyen hatása legyen? Ajjaj...~ gondoltam majd arra eszméltem, hogy Ree ajka majdnem az enyémhez ér. Elemi levegőt áramoltatott a testembe.
- Szóval...most át kell haladnunk a völgyön... és persze nyugodtan lélegezhetsz most már.
-Köszönöm.- mondtam fellélegezve- Értem.
Íjamat előkészítettem és egy nyilat tettem bele, de még nem húztam fel.
-Akkor mennyünk!- mondtam és elindultam.

//Milyen színnel írtál te? //

//Oké //

-Lássuk csak. Kötelesség tudó, bátor, a szép lányok hamar leveszik a lábukról, gyűlöli a sötétséget és annak lényeit, tehát valószínűleg fény mágiát használt, hogy jobban érezze itt magát. Valamint kardforgató, méghozzá remek, de szint úgy a késekkel is jól bánik.- mondtam, majd pár másodperces csend után megint megszólaltam- Messze vagyunk még a kijárattól? Kezd egy kicsit nyomasztó lenni ez a hely.- mondtam mosolyogva, de a következő pillanatban már le is fagyott az arcomról, mert kicsit hülyén éreztem magam emiatt a kérdés miatt. Azután egy holtestben botlottam meg, de szerencsére nem estem el. Lenéztem a hullára és ismerősnek tűnt a páncélja. Lehajoltam, hogy közelebbről is megvizsgáljam, de közben félkezemmel az íjamat szorítottam.
~Csak nem... remélem nem. Nem Rou, de ha ez a páncél az, amire gondolok, akkor bajban vagyunk. Ha Werian is ezt a sárkányt keresi, akkor abból nem sülhet ki semmi jó.~

-Oké.- felálltam és indultam tovább. Közben feleltem a kérdésére.
-Két tünde kard és egy kék páncél volt nála.- mondtam, majd megpillantottam egy csomó hullát amiken ugyanaz a fekete páncél volt, mint az előző holtesten.
~Egy egész hadseregnyi? De mi történt itt? Werian katonái nem arról híresek, hogy könnyen legyőzhetők. Akkor mégis ki, vagy mi ölhette meg őket?~ kérdeztem magamban miközben csak szörnyülködtem a sok halott katonán.

//"valószínűleg egy hullával teli kertben képes lenne még egy gyertyafényes vacsorára is." Nem baj, ha kipróbálom? XD//

Csak bólintottam arra, amit Ree mondott.
-Akkor menjünk!- mondtam és már el is indultam abba az irányba, amelyikbe eddig is tartottunk. Pár perccel később ki is értünk a völgyből. Szerencsére semmi sem támadott meg minket.
-És most merre?- kérdeztem elvégre most járok itt először és nagy valószínűséggel a segítsége nélkül már eltévedtem volna, vagy halott lennék.

//Még az is lehet XD. Surával írok a hegyhez utána jöhetsz te. //