Út a főtérre

Tárgy: Út a főtérre Vas. Május 09, 2010 1:37 am

Mondhatni, az utcák, de itt a legtöbb út már a főtérhez vezet, ami a Központhoz nyílik. Bár nem mindegy, hogy melyik úton megyünk, mert ha a legrövidebb úton próbálunk menni, könnyedén tőrbe csalhatjuk saját magunkat, hisz az ilyen utakon nem sok ember jár, de annál több bandita, akik szeretik kiforgatni a gazdag lányokat az aranyból és az ékszerből.

Tárgy: Kalandok... Kedd Május 11, 2010 4:36 pm

Újra ki kellett mozdulni a kastélyból, már csak azért is, mert Siph édesapja, a király, kitalálta, hogy jöjjenek el most, és szállítsák Afranasba a rakományt. Nos, igen, Siph ebbe bele is egyezett, mert nem volt más választása, ha meg azt mondta volna, hogy nem, akkor rásóznak egy egész őrséget a király távolléte miatt. Azt meg nem szeretné, így inkább kivánszorgott a palotából a friss levegőre, gondolta, majd lemarad a többiektől valahogyan. Most is magával vitt pár tőrt, hogy szükség esetén, ha netalán rátámadnának, akkor ne puszta kézzel gyűrje le ellenségeit, hanem legyen nála valamilyen szúró eszköz. Nos, amíg a hajó legénysége kirakodta a rakományt, ő addig elindult a király háta mögött, közben pedig észrevétlenül maradozott le a többiektől. Amikor páran észrevették, azt felelte, hogy ott hagyott valami fontosat a hajón. Igazából csak tett egy kerülőutat, hogy egyedül lehessen, elzárva az apjától, és a legénységtől... vagy mondhatni, kereste magának a veszélyt. Azt várta, hogy az ölébe pottyanjon egy kis csetepaté, de ez hiábavaló ábránd lesz mindaddig, amíg normális életet nem tud élni... falak, határok és a királyság nélkül.
Mindenesetre nyugodtan sétált a főtérre vezető utcán, amely most különösképp kihalt volt, ami nem igazán vall rá. Máskor mindig hatalmas a tömeg... vagy lehet, hogy valami más útra tévedt, olyanra, amely zsákutcához vezet?

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2010. May. 10.

*Angel éppen az égen suhan, mikor egy óriási szívdobbanást hallott. Mivel tudta ez mit jelent ezért elindult a kedves emberke felé akinek Angel az angyala. Mikor odaért hozzá, érezte ,hogy ideje bemutatkozni. Hirtelen egy nagy fény tört ki a hercegnő mellett. A nagy fényből, egy fehér szárnyű, fehér hajú, fehér bőrű nő lépett elő.* -Üdvözöllek! Én Angel vagyok! Egy Angyal! De nem akármien! A te őrző angyalod! Mindig én mentettelek meg a veszélytől! És mit ne mondjak sok dolgom volt! *Mondta gúnyosan. Majd leszált a lány mellé, és elmosolyodott.* -Egész születésed óta itt voltam melletted Siph! Eléggé vadóc lány vagy! Na de sebaj! Én is! *Mondta, majd kaccsintott egyet.* -Szóval, gondoltam itt az idő egy kis bemutatkozásra! *Mondta, majd elkezdte nézni Siphre-t, és várta mit szól az esethez. Azért végén Angel hozzá tett valamit.* -Úgyis egy kis mókára vágytál nem? *Mondta félmosollyal.*

Tárgy: Kalandok... Szer. Május 12, 2010 3:37 pm

Siphre éppen sétált nagy nyugodtan, amikor valami, vagy inkább valaki megzavarta ezt a nyugodtságát. De az mégis inkább egy valami volt. Fehér volt a bőre, és fehérek a szárnyai. Szárnyak? Siphre a biztonság kedvéért még meg is hátrált. Bár most hülyének nézhetik az emberek, hisz csak ő láthatja ezt a jelenséget, mivel neki jelent meg... és olyan, mintha a semmitől hátrált volna meg, és olyan pillantást vetett felé, mint aki meghőkölt volna. A hirtelen mondatok váratlanul érték, azt se tudta, hirtelen hova legyen rémültségétől. De a rémült tekintet inkább átváltott hitetlenkedésbe.
*Léteznek angyalok? Eddig még csak az álmomban láttam őket.* - bizonytalanodott el gondolatban.
- Öh, bocs, nem tudom ki vagy. Még ha azt állítod is, hogy az én őrangyalom, miből tudom, hogy tényleg az vagy? - tette fel a kérdést, mert bizonyítást akart. Tudta, hogy a világon vannak mágusok, szóval azt hitte, hogy ez puszta átverés, és ez a személy felvett egy angyali alakot, hogy megtévessze őt. De... mivel fény kísérte a jelenséget, ezért most hitt bennük, azonban azt mégsem, hogy valóban az ő őrangyala. Bár eddig valóban nem esett baja, például akkor sem, amikor este kiszökött mindig a kastélyból, és pár gonosztevővel kellett szembenéznie az utcákon. Na meg a múltkori eset, amikor apjával eljöttek Afranasba, elkeveredett a többiektől, és pár zsarnok rátámadt. Még csak 16 éves volt.
- Tegyünk egy próbát. - mondta, majd kieszelt egy tervet. Mivel elég magason voltak, és a város alatt ott volt a tenger, így gondolta, elkövet egy ál-öngyilkosságot. Bár a várost fal vette körül, ő megiramodott, és felugrott a falra, majd leugrott a mélybe. Bár nem félt, hiába kételkedett az őrangyalában.

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2010. May. 10.

Angel ismét elmosolyodott. Egyet pislantott, majd ott is termett Siph előtt, és gyorsan megfogta.
-Hú, ez tetszett, bárcsak ott hagytalak volna!
Mondta, majd megvonta a vállát, és elkezdte vonszolni a levegőben, majd kiválasztott egy erkélyt, és rászállt.
-Egyéb öngyilkossági kisérlet? Tőlem jöhet, csak ne vágd le a fejed! Túl drága a ragasztó!
Mondta nevetve, majd elnevette magát, és hirtelen eltüntette szárnyait, majd felfedte az álcáját, így mégsem hiszi azt senki ,hogy a hercegnő magában beszélget.
-Akkor most hiszel, vagy még kikell álnom a három próbát! Ajánlom az elöbbit, mert eléggé lusta vagyok!
Suttogta halkan, majd leült a földre.
-Eléggé szeszélyes vagy! Meg ne sértődj, vagy várjunk! Sértődj meg!
Nevette el magát, majd átváltott egy egyszerű mosolyra.

Tárgy: Kalandok... Szer. Május 12, 2010 4:13 pm

Siphre nem zuhant... ez az Angel megfogta őt, azonban még mindig letekintett a mélybe, annak ellenére is, hogy már fogják, és a tengerrel ellenkező irányba repülnek. Majd újra földet érezhetett a talpa alatt, és épségben volt.
- Jó, most már hiszek neked. De miért csak most mutatkoztál meg? - ez volt az első kérdése, azonban még több kérdés is kavargott a fejében. Bár gondolatai közül egyiket sem tudta tisztán kivenni, hisz belezavarodott azok tömkelegébe. Ekkor látta, hogy Angel eltünteti a szárnyát, és most olyan, akár egy normális ember.
- Ilyet is tudsz? Mire vagy még képes? - egy újabb kérdés, azonban nem ez volt az, ami annyira érdekelte.
- Egyébként, ha meg tudsz védeni mindentől, akkor a szüleim házasságköttetési akcióit miért nem tudtad megállítani? - a kérdés azért mégsem volt jogos, mert ezt mégsem kérheti egy angyaltól. A személyes ügyeit csak nem fogják megoldani helyette. Szóval, úgy tűnik, a lelki gondjaival neki kell elbánnia, fizikailag meg egy angyal védi. Óh, hogy is gondolhatta, hogy akkor mindentől kímélni tudják! Remek. Most lesz egy angyal is a nyakán, aki védelmezi őt. Akkor ez már azt jelenti, hogy meg se halhat? Költői kérdés.
- Ez azt jelenti, hogy akkor már meg se halhatok, ha a védelmed alatt állok? Elvégre, olvastam az angyalokról, és ők maguk választják ki, hogy kit védelmeznek. - erre a mondatára egy újabb kérdés jutott eszébe.
- És akkor miért pont engem választottál? - viszont ez a kérdés már jogos.

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2010. May. 10.

Angel arcáról eltünt a mosoly, és ezt egy kacsintás követte.
-Hát a képességeim meglepetések!
Mondta, de még mindig nem mosolygott.
-De nyugi nem fogok olyan lenni mint a bébicsősz! Ha a csatába akarsz menni, akkor menj! Nem foglak védeni pár száz ócska sérüléstől ! Csak harcolj! De viszont a halálos akciókat mellőzd! De viszont ha valami fontos dolgod van akkor szóljál előtte ,hogy azért kisebb dolgokban segítsek! És persze arra is vigyázok ,hogy természet feletti gonosz lények ne ártsanak neked! Nyugalom, biztonságban vagy!
Most már felderült a mosolya.
-Hogy mért választottalak téged? Mert téged utáltalak meg legjobban az évek során! Így gondoltam, ha védelmezlek, talán megkedvellek! Valahogyan irritált az ,ahogyan...nos ezt inkább hanyaglom! Nos a fontos dolgokat elmondtam! Ó, és még az, hogy nem leszünk puszi pajtások! De azt azért elvárom, hogy néha rám is gondolj, és persze nem árt egy kis "egymásban megbízás" !
Mondta, majd elkomolyodott, és folytatta.
-Szóval ennyi lenne! Ha ezt betudod tartani akkor ígérem mindent megteszek! Persze a legfontosabb ,hogy higgyél bennem, és bízzál bennem! Ennyi!
Mondta, majd ismét felvette az álca alakot, és újra visszanövesztette a szárnyát.
-Nos akkor ajánlom ,hogy menj mert az őrök már égen-földön kereshetnek! Ja, és természetessen, bevállt a tervem, megkedveltelek, de azért nem túlzom el!
Bökte ki, majd elkezdett lassan felfele szállni, hátha még szeretne valamit mondani a hercegnő.

Tárgy: Kalandok... Szer. Május 12, 2010 5:28 pm

Siph csak hallgatta, hogy az angyal milyen mondandókat szán még neki. De elég volt neki belőle, hisz a védelmezője túl sokat beszélt. És meg kell hagyni, igen nagyképű is volt. Az angyalok nem ilyenek, főleg nem a védencükkel. És méghogy az angyal utálja őt! Lehet, hogy fordítva kellene. Egyébként is, minek utálta meg? Hisz nem viselkedett annak ellenére sem pökhendin, amiért nemes, és nem ócsárolta be a népet. Siph nem olyan volt, aki nagyon tűrte a hosszú beszélgetést, épp ezért utál hercegnő is lenni, hisz olyan sok a megbeszélnivaló a királyságról, meg minden egyébről... az túl sok.
- Jó. Hát, nem tehetek róla. - ennyit mondott csak, mikor az angyal azt mondta, hogy azért választotta, mert utálja. Valamint elgondolkodott a következő mondatán, hogy az őrség keresi őt égen-földön. Akkor ideje lenne hazamenni.
- Oké. Ha valami van, azt úgyis megérzed. - közölte az angyallal, aztán csak úgy elsétált, vissza a hajóhoz.
- Ha nem bánod, akkor én is távoznék. - jelentette ki, majd intett az angyalnak búcsúzásképpen, és visszatért a palotába.

Tárgy: Re: Út a főtérre Szomb. Jan. 01, 2011 8:48 pm

Nalfein hamar beért... no persze, hiszen az ő lova. Nem szóltam semmit sem, elvégre csak el akartam indulni végre. Ami azt illeti, egy-két kérdés felmerült bennem.
- Amit meg szeretnék tudni, az néhány információ erről a nemesről, akit móresre kell tanítanunk. - csak ennyit akartam tudni, elvégre minél többet tudok a célszemélyről, annál könnyebb elkapni, s tőrbe csalni. Az márpedig biztos, hogy nem fogom hagyni magam egykönnyen. Majd megmutatom, hogy igenis, nem vagyok hasznavehetetlen, sőt... megmutatom azt, hogy szüksége van rám ennek a klánnak.
- Mindössze ennyit szeretnék tudni. - erősítettem meg előbbi kijelentésemet, miszerint csak a nemesről akarok megtudni több információt.

Hozzászólások száma : 52 Join date : 2010. Oct. 22.

-Nos a nemesünk nem a legokosabb ember és túlságosan vakmerő, meg magabiztos is. De még ő sem dőlne be egy nyilvánvaló csapdának. Ezért egy kicsit álcázzuk a mi kis csapdánkat,ami be is válik ha minden hiba nélkül megy. És ha szerencsénk van az agyalágyult fiát is elkaphatjuk.
Közben szaporázza a lépteit, hogy még időben odaérjenek a főtérre és megtegyék a szükséges előkészületek.
-Egyébként siess, várnak minket és nem lenne jó, ha megváratnánk a segítőinket.