Letettem Sylát és így szóltam:
- Kardot forgatni? Nos akkor mivel csak ez az egy kardom van és egy úgy 80-90 kilós előbb nézzük... és beleszúrtam a földbe a kardomat.
- ...fel tudod emelni vagy sem? Ha sikerül egyből akkor egyből rátérhetünk a forgatásra, ha nem akkor erősítünk a kicsi kezecskéiden rendben?

- Nagyon valószínű hogy nem kellet használnod az erődet ilyen dolgokra ezért több van belőle mint gondolnád. Áhá itt egy szép.
Odamentem a sziklához és elkezdtem ütni. Addig ütöttem míg kard formája nem lett.
Miután kész lett suhintottam vele egyet-kettőt.
- Hmm ez megfelel.
Majd odafordultam Sylához és láttam hogy ott fekszik a földön. Odamentem és segítettem neki felállni.
- Most komolyan? Nem számít... fogd a kardot és támadj hogy megszokd az erődet. Elég egyszerű suhintásokat végezned vele, utána majd tanítok neked rendes kardforgatást is.
Majd felvettem a harci állásomat és készültem a védekezésre.

Egy ütés volt és nem tértem kis semmi, csak szimplán kivédtem. Volt benne elég erő hogy egy átlagos embert is kettévágjon vele.
- Nem rossz, nem rossz. Gyerünk üss még párat.

- Rendben van kicsi lány.
Odaálltam mögé jó közel majd megfogtam a kezét és segítettem neki hogy hogyan fogja a kardot. Majd a segítségemmel néhány suhintást végeztünk.
- Valahogy így látod? Most anélkül hogy fognám a kezedet.
Majd elengedtem a kezét, de még ott voltam mögötte. Vártam az eredményt.

- Egészségedre! Ha nem ismernélek azt mondanám hogy engem akarsz... Nos akkor folytassuk tovább.
Ismét megfogtam a kezét és megmutattam neki még egyszer hogy biztosan tudja hogy mit kell tennie.

- És te miből gondolod hogy ismerlek? Tudod bennem ne keresd a logikát mert nincs sehol.
Ismét elengedtem a kezét és hagytam hogy egyedül próbálja meg.

Syla után szaladtam én is.
- Most akkor élesben is vagdalkozhatsz egy kicsit igaz?
Futás közben felkaptam egy kidőlt fatörzset és a vállamon azzal szaladtam tovább.
- El megy egynek! Na hol van az a szörnyeteg?!

- Előre ország népe a győzelem vár!... Szaladtam előre hogy találkozzak ezzel a miafenével ami ezt az alagutat csinálta. Nem telt bele sok idő hogy valami csigaszerű borzalommal találkoztunk.
- Ez a dög se mostanában fürdött az biztos. Mondtam az irdatlan szagra ami a szörny felől jött. Majd körülnéztem és a gyerek sehol sem volt.
- Mit gondolsz a gyerek még életben van? Ha igen akkor sem a fejében lesz igaz? kérdeztem majd teljes erővel a fejéhez vágtam a korábban felkapott rönköt. Igaz hogy lepattant róla mintha semmi sem történt volna. És mivel fegyverem nem volt itt volt az ideje a közelharchoz. Odamentem és elkezdtem ütni és rúgni ahol értem.
- Felvágnád nekem ezt a túlméretezett gilisztát?

- Nos akkor most egy jó nagyot...
Hátraugrottam, jobb kezemet ökölbe fogtam és egy hatalmasat ütöttem a szörnybe. Akkora volt az ütés ereje hogy a féreg szó szerint szétdurrant.
- Lehet kicsit erőset ütöttem? Na mind egy... és odafordultam Sylához, láttam hogy a gyerek épségben elindult kifelé a járatból.
- Kicsit lebarnultál harc közben tudod? Mondtam majd ahogy felemeltem a kezemet láttam hogy én is tiszta sár vagyok.
- A francba... Miért is hordok fehér ruhát egyáltalán? Nem éri meg túl sokat kell mosni.
A kardot vissza tettem a tokjába és odamentem Sylához majd a vállára tettem a kezemet.
- Milyen volt az első vágásod a karddal?

- Nem ártana egy kis víz az tény, de ha a ruháimat úgyis ki kell mosni akkor le sem veszem őket. No meg ha már fröcskölsz akkor azt vissza is kell adni.
Odamentem a vízeséshez belecsaptam a vízbe és egy jó köbméternyit sikerült rázúdítanom Sylára. Majd amikor elkapta a víz áradat és nevettem egy jót.