Szélmalomrom

Tárgy: Szélmalomrom Vas. Május 09, 2010 12:50 am

Egy szélmalom romja, melyet még azért nem tüntettek el az elfek, mert szépnek vélik, és a természet alkotása, hisz az idővel vált romossá. És valóban igazuk van, hisz gyönyörűvé varázsolja a környezetet, és sokan járnak erre, mert olyan nyugodt.

Tárgy: Re: Szélmalomrom Pént. Júl. 09, 2010 12:40 am

Még mindig nehéz elhinni, hogy van új lehetőség az életre. Kevesen tudják, milyen egy újabb esélyt kapni.
Igen, bizony egy időre halottnak is tűntem. Egy viadal során alulmaradtam, de az istenek egy angyal segítségével újabb lelket adtak nekem, amivel.... nos ismét élek. Talán meg kellene mostantól fontolnom, hogy mivel rúgom össze a port. Szerencsére azért ez a másik lélek nem igazán befolyásol. Biztos nem olyan akaratos, mint én. Mindegy, az hogy ismét élek, jelenthet valamit. Talán hogy addig használjak ki minden lehetőséget, ameddig csak lehet.
A töprengés nem az én stílusom, inkább kéne tenni valamit. Felálltam hát idáigi helyemről, egy jól megtermett szikláról és nyújtóztam egy nagyot. Azért a felépülés még eltart egy ideig, mindenesetre már most majd' kicsattanok az energiától. Talán kéne valamit vadásznom. Vagy esetleg valakit... Még nem döntöttem el.
Itt kevesen fordulnak meg, az a jó. Nem kell elvegyülnöm, nem kell uralkodnom az indulataimon. Ha elkap a dühroham, elég csak tombolnom kicsit. De... előbb szét kéne nézni. Felnéztem az ósdi malom csúcsa felé. Hmm, pont megfelel egy kis terepszemlére. Fel kéne másznom.
Több nem is kellett, a következő pillanatokban már kapaszkodtam felfelé a meredek falon itt-ott belekapaszkodva egy mélyedésbe. Ez már rutinná vált az évek során. Könnyedén feljutottam a malom tetejére, ahol szép látvány tárult a szemem elé. Bizony, a természet lágy ölén a legjobb.

Még Kahlvarban

Tudósultam arról, hogy William lelke átszállt egy másik testbe. Az információ rosszul ért, s pont szíven talált, hisz nagyon megkedveltem Williamet, így nem csoda, ha az egész kastély regényt tudna írni arról, hogy láttak engem sírni.... életemben először valaki miatt. De valami azt súgja, hogy nem ez volt az utolsó alkalom. Apám mágusa informált arról, hogy Will most egy vérfarkas testében van, s teljesen más a viselkedése, nem emlékszik semmire. Ez pedig körülbelül olyan, mintha törölték volna a memóriáját, és újakat ültettek volna a helyére. Az új neve most Darren. Mindenképpen meg akartam keresni, mert nem élhettem azzal a tudattal, hogy ismertem, s egyszer csak elveszítem, de a lelke még él... és valaki, valami másban. Így hát a mágus adott valamilyen italt, ami felruházott plusz védelemmel. Körülbelül annyi az egész ereje, hogy nem engedi, hogy utam során bajom essen, de csak vérfarkasok ellen használatos... már, ha harapni próbálnának. Hisz a mágus azt mondta, hogy attól, hogy Will lelke van benne, nem emlékszik rám, azt sem fogja tudni, hogy ki vagyok, s hajlamos lesz a támadásra is. Így nem bízhatok meg benne. Tehát, kardomat fogva lóra ültem, s útnak indultam, hogy megkeressem az új Williamet, aki immár a Darren névre hallgat.

A romnál

Nem is tudom, mennyit utaztam, hogy találjak végre egy farkas szerzetet. A szerencsém, és az előnyöm mindebben annyi volt, hogy tudtam, hogyan néz ki Darren, mert láttam mindent Cissy közvetítéséből. De korántsem volt olyan könnyű megtalálni, így inkább azokra a helyekre tévedtem, ahol leginkább megtalálhatóak a farkasok. (milyen fura, hogy itt is vonyításokat hallok épp Rolling Eyes

) De a szerencse végre rám is talált, és én is rátaláltam a vérfarkasra. Ráadásul már messziről megláthattam a szélmalom tetején. A természetet kémleli... zsákmány után kutat. Hogy mi? Lehet, hogy most engem is egy prédának néz! Na, azt már nem. Mindenesetre, félelmet nem ismerve tovább mentem a lóval egész lassan, mintha ügyet se vetnék a farkasra, és észre se vettem volna. Azonban lelkileg és testileg is felkészültem, hogyha bármi történne, azonnal előrántsam a kardomat. De a bájital megvéd, hacsak a mágus nem vert át, de az kizárt.

Tárgy: Re: Szélmalomrom Pént. Júl. 09, 2010 1:32 am

A malom tetejéről jól beláttam a környéket. Sőt, még kicsit el is bámultam. Erre még nem jártam, valószínű, hogy valaki más területén lehetek. Egyszerűbb lenne elhordani az irhám, de inkább kicsit szusszanok már. Újraéledni nem könnyű dolog és most az az angyal sincs a közelben, hogy rizsázzon egy sort. Nyugalom.
Ahogy ott ücsörögtem a malom tetején, megcsapta az orrom egy illat. Hmm, préda. Méghozzá nem is akármilyen. Ahogy a szag felé néztem, feltűnt hogy nem csak az illata különleges, de nem mindennapi a látvány is.
Kár, hogy vacsi lesz belőle. Na de előbb lássuk a medvét. Előbb a közelébe kell férkőznöm és mi sem egyszerűbb megoldás, mint mögé jutok. Pontosabban felálltam guggoló helyzetemből és a ló tomporára ugrottam. Egyensúlyom nem vesztettem el, viszont így a lány mögé jutottam közvetlenül is. Persze az nem elképzelhető, hogy a ló megbokrosodik. Az állatok ösztönösen tudják, kit érdemes elkerülni. De a gazdája érdeke, hogy csillapítsa.
- Nem mondta neked még senki, hogy egyedül nem szabad az erdőben kószálni? - kérdeztem mézesmázos vigyorral. Persze még emberi formában. Azért én nem az az otromba gyilkos vagyok, aki rögtön lecsap. Neem, én szeretek elcsevegni az áldozatokkal.

Tárgy: Re: Szélmalomrom Pént. Júl. 09, 2010 1:44 am

Az egyik pillanatban még ott volt, a másik pillanatban viszont már nem. Jó, most akkor tényleg fel kell készülnöm lelkileg a fogadtatásra, arra, hogy nem sokára itt lesz a közelemben. Legalább azt már észrevehettem, hogy ténylegesen felém tart. Megmarkoltam a kardom markolatát, és kissé kihúztam a hüvelyéből, hogy az élét majd a farkasnak szegezzem. A vártnál hamarabb ideért, és még egy bájcsevelyt is megindított. A lovamat leállítottam, nyugtatva, hogy semmi baj nem lesz, s úgy tűnik, hatott is. Elmosolyodtam, mert azért tényleg nem ezt vártam, csak inkább egy kis finomítással...
- Neked nem mondták, hogy előbb jobban mérd fel a prédát? - kérdeztem tőle gúnyosan, s kardom helyett egy, a kelleténél hosszabb tőrért nyúltam, s gyorsan előhúztam, amit aztán így háttal a farkasnak szegeztem. Bár még mindig bíztam a bájitalban, hogy megvéd a harapásától, vagy akármi mástól, amivel támadni tudna.
- Ha hozzám mersz nyúlni akár egy ujjal is, vagy a fogaiddal, esküszöm, azt nem éled túl. - beszélek marhaságokat. Hisz szívem nem lenne megölni. Hisz nem azért jöttem ide, hogy végezzek vele, hanem hogy... újra a kegyeim közé fogadjam, s vele lehessek. De már nem az, aki régen volt, és ez kicsit nehéz is lesz számomra... már csak a gondolat elviselése is.
- William nem tett volna ilyet. - ha van még egy kis szerencsém, akkor valamennyire megfogom ezzel a kijelentéssel, de... az is lehet, azt se tudja, hogy kinek a lelke van benne.

Tárgy: Re: Szélmalomrom Pént. Júl. 09, 2010 2:14 am

Franc egye meg, mitől ilyen felkészült? Talán a lelkére kötötték hogy errefelé szőrös lények is mászkálnak? Nem hiszem. Annyira alapos csak egy... khm fogorvos lehet. xD
De inkább evezzünk vissza a nyíltabb vizekre. Ez a nő alaposan meglepett, annyi szent. És most bánom, hogy emberi kinézetem van, ha most szőrös lennék, nem igazán ülne ki semmiféle kifejezés az arcomra... De így. Mindegy, meg kell emberelni magam.
- Miattam ne aggódj. Én inkább miattad aggódnék. - épp ekkor húzta ki azt a tőrt a helyéből, én meg reflexszerűen megragadtam a csuklóját és erősen megmarkoltam. Elvileg az volt a célom, hogy kicsavarom a kezéből. Ha már finoman nem lehet vele szót érteni. De a következő kijelentése félbeszakította a műveletet. Hi ugyan nem szedtem a fegyvert a kezéből, sőt inkább leugrottam a ló tomporáról. Úgy is éreztem, hogy meg fog állni. Ez a nő direkt engem keresett és sikeresen meg is talált. Itt valami bűzlik. Le merem fogadni, hogy mágia van a dologban.
- Ki az a William? - kérdeztem bamba képet vágva, de eszembe jutott, amit az a Cissy nevű angyal magyarázott a védencéről. Illetve most már én lettem a védence - mily megalázó hogy egy farkasnak angyalkára van szükség, kevésnek adatik meg - de akkor úgy tűnik így hívták az előző védencet.
- Ja hogy ő.... Az a szánalmas kis ember? - a hangomból kihatott a gúny, a megvetés az emberek iránt. Őket csak prédának tekintettem, semmi másnak. - Azért meg kell hagyni, csinos kis bigét szedett össze magának. De szabad megtudnom minek is jöttél tulajdonképpen ide? Én nem a pasid vagyok. Még csak nem is a jóbarátod.

Tárgy: Re: Szélmalomrom Szomb. Júl. 10, 2010 10:14 pm

A tőr már nem volt a kezembe, hisz ez a farkas kiszedte a kezemből. Nem is csodálom, hogy így elgyengültem mellette... a vérfarkasok sokkal erősebbek egy embernél. Nem is bírnék vele minden bizonnyal. Sőt száz százalékig biztos, hogy nem. De ahogy azt gondoltam, William nevére rögtön másképp reagált. Pont úgy, ahogy számítottam, bár a megnyilvánulása nem tetszett, ahogy így beszélt Willről. Leszálltam én is a ló hátáról, hogy körülbelül ugyanolyan magasságban legyek vele, és ne kelljen lenéznem. Hát, valamennyire ez sikerült is, de egy fejjel magasabb volt nálam, körülbelül...
- Ne merj róla így beszélni, mert az ő lelke nélkül már a te szaros kis életed sem lenne meg! Hálásnak kellene lenned az isteneknek, hogy egyáltalán még itt vagy velem szemben, és lélegzed a friss levegőt, amíg az egyszer méreggé nem válik újra benned. - valahogy megiramodott a nyelvem... de sosem voltam ilyen. William halála óta egyre szeszélyesebb vagyok, s csodálkozok azon is, hogy legalább ezt kibírom. De itt állok... egy farkassal szemben, aki akármelyik pillanatban rám emelheti a kezét ezért a mondatért, rosszabbik esetben pedig megöl, még rosszabb esetben magával hurcol, és ott öl meg. De ilyenekre még csak gondolnom sem szabad.
- És rólam se beszélj úgy, mintha valami cseléd lány lennék, aki arra vár, hogy mikor nyalhatja a drágalátos farkas úrfi elszagosodott lábát... mert engem nem lehet csak úgy lebigézni, érted? Egyébként is, Will sem volt a pasim, csak a barátom, és nem csak úgy összeszedett! Azt meg végképp sem akarnám, hogy egy ilyen elvetemült wentigo legyen a pasim, aki mindenkiben csak a kaját látja. Igen, minden fajnak megvan a maga elve, a rendszere, de gondolhatnának a farkasok is arra, hogy a rosszakat irtsák, és ne az ártatlan embereket, akik azoknak nem ártottak semmit. Most akár meg is ölhetnél, és nem kellene játszadoznod velem, ha annyira éhes vagy. Meg kellene válogatnod a prédát... nem csak úgy kifogni magadnak egyet. - látszólag most sértődött képet vághattam, és körülbelül az is voltam. Nem érdekelt semmi, a farkastól is oldalra fordítottam a fejemet.
- Egyébként meg nem a vámpírokkal kellene vandálkodnod? Már megbocsáss...

Tárgy: Re: Szélmalomrom Szomb. Júl. 10, 2010 11:16 pm

Na kezdi… Gondoltam, hogy komplett rinyálás lesz ebből, de nem fogja ez a szentbeszéde sem megváltoztatni a véleményem. Még ha leszakad az ég, akkor sem. Így hát összefontam a két karom, nehogy véletlenül elszabaduljon a lány felé, mert ahogy elnézem egy ilyen törékeny teremtésnek egy csapás is elég végzetes lenne. Inkább mélyeket lélegeztem és unottan bámultam a levegőbe. A nő véleménye egyáltalán nem hatott meg.
- Most miért legyek hálás? Nekem 50-50% volt az esély, hogy felépülök, csak épp kapóra jöttem, hogy mentsék a nyálas lelkét. Bizony átéreztem miket érzett, gondolt a világról az egyesülésnél. És felfordult tőle a gyomrom. Nyálas kis pattogó herceg volt, aki halálosan beléd van zúgva. Na, igen. Legalább jó ízlése volt. Legalábbis amennyi egy embertől kitelik.
Na ennyit a srác véleményéről. A múltat meg tessék lezárni, nekem legalábbis semmi kedvem nem volt már hánytorgatni semmit. Az állandó szövegelése pedig kezdte elvenni az étvágyamat. Most tényleg csapjam le vagy nézzek valami más után? Nem tudtam hirtelen melyiket válasszam, az első kicsit kedvezőbb volt.
- Állítsd már le magad kisasszony. Nem te vagy a világ közepe, ne szónokolj itt nekem fajok közötti pártolásról. Az emberekre mindig úgy tekintettem mint táplálék, és nem tettem különösebben különbséget jó és rossz között. Ennyi erővel neked sem kellene húst enned, ehetnéd a zöldséget. De… jobb ha nem, én sem akarok rászokni a vegetáriánus husira. Sőt… elment a kedvem attól is, hogy megegyelek. Legszívesebben szóba sem állnék veled, szóval még szép hogy nem tartasz a pasidnak. És nyugodtan megsértődhetsz, de nekem nem vagy valami nagy vágykeltő személy. Én már nem Will vagyok vagy ki a búbánat.
Na, azt hiszem ennyivel be is fejeztem a beszélgetést és inkább néznék jobb préda után. Így hát sarkon fordultam és az erdő mélye felé indultam. Jobb másik zsákmány után néznem. A lány meg nyugodtan megsértődhet ezen a viselkedésen, sosem voltam az illem mintapéldája. És tettem rá magasról a szabályokra. Ahogy most is. És nem óhajtok változtatni sem ezen. Ha meg ez a liba utánam jön, hát leütöm és kész. Ne zaklasson csak azért, mert kedve támadt veszekedni. Csak mert hiányzik neki a barátja lelkecskéje.

Tárgy: Re: Szélmalomrom Vas. Júl. 11, 2010 8:29 pm

Úgy tűnik, hogy a beszédem nem enyhített rajta semmit sem. Végülis, mindegy, hisz egy ember beszél pont egy farkasnak. Olyan ez, mint a bagoly mondja verébnek párhuzam... Elvégre mégsem várhatom el tőle azt, hogy ne egyen... mert ha éhes lesz, akkor sem fog válogatni, mert rögtön az első áldozatot, amelyikkel szembe találja magát, megöli. Így hát hallgattam most, persze még mindig nem tetszett a kijelentés, hogy 50-50% lett volna az esélye, mert ez nem így volt, csak félt belátni, hogy egy ember mentette meg az életét. De most, hogy elgondolkodom... Ha Will lelke beleszállt, akkor neki kellene átvenni az irányítást fölötte, teljes mértékben. De így... két lélek. Két lélek van egy testben, és minden bizonnyal a farkas lelke erősebb a Willénél, és elnyomja az érzéseit. Ezért nem sikerül semmi. És...Will halálosan belém volt zúgva? Ezt sosem mondta... még a halála előtt sem említette... s nem éreztette velem. Ezen szavak hallatán kissé megfeszültem, illetve megilletődtem tőle.... de nem szóltam.
- Nem mondtam, hogy a világ közepe vagyok, bunkó. - válaszoltam nyugodtan, teljesen higgadt voltam. Nem tetszett a viselkedése... egyáltalán nem. De a szavait mindet elhagytam a fülem mellett, és megpróbáltam azokra egyáltalán nem figyelni. Mindenesetre örülök, hogy eltűnt előlem, és nem ölt meg... annak ellenére sem, hogy ilyen szavakat vágtam hozzá, amiket még én sem gondoltam volna magamról, hogy egyszer kimondom. De a túl jó nevelés rákényszerít olyasmire is, amit egyáltalán nem tanultunk, de valahol mélyen ott lapul az agyunkba... és kimondjuk akarva-akaratlanul. A távolodó farkas felé néztem, bólogattam, majd felültem a lovamra.
- Menjünk, Argus. Majd holnap talán újra megkeresem.